/igehirdetés összefoglaló/
A vasárnapi igehirdetés témája arról szólt, hogy mit vár el teremtményeitől, az Isten az üdvösség fejében. Örök aktualitását ennek a témának az indokolja, hogy a felekezeti világban az üdvösséghez vezető utat, meglepő sokféleség színezi. Magam is elcsodálkoztam rajta, hogy mennyi eltérés tapasztalható az egyes felekezetek, és az Isten eredeti elvárás rendje között. Pedig Isten üzenetében a Bibliában, örökérvényű és egyértelmű kijelentések igazítják el az eziránt, őszintén érdeklődőket.
János apostol a Jelenések könyvében hiteles beszámolóban, részletesen leírja, amit Jézus Krisztus – „lélekbeli elragadtatásban „- átadott neki üzenetként. Összefoglalóan beszámol a 21. fejezetben, arról a paradicsomi állapotról és helyszínről, ami az üdvözülő lelkekre vár. Azokra, akik kitartanak Jézus Krisztus követésében. Nem fáradnak meg, és megtartják kéréseit. De azokról is említést tesz, akik önhitten elutasítják a Teremtőnk jogos kéréseit.
Tisztán kell látnunk, hogy az üdvösségre vezető „út” feltételek teljesítésével van kikövezve, amiket nem kezelhetünk a magunk kénye – kedve szerint. Mi most, csak a lényeget emeljük ki, a Jelenések könyvéből:
„Boldogok, akik „megmossák ruhájukat”, mert joguk lesz az élet fájához és bemennek a kapukon a városba. Kívül maradnak az ebek, a varázslók és a paráznák, a gyilkosok és a bálványimádók, és mindenki, aki szereti és cselekszi a hazugságot.” (Jelenések 22. fej. 14-15. versek, 292. old.)
„Én bizonyságot teszek mindenkinek, aki a prófécia eme könyvének beszédeit hallja: Ha valaki hozzátesz ezekhez, arra az Isten azokat a csapásokat bocsátja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben; Ha pedig valaki elvesz e prófétai könyv igéiből, attól az Isten elveszi osztályrészét az élet fájából, a szent városból és mindazból, ami meg van írva ebben a könyvben.” (Jelenések 22. fej. 18-19. versek, 292. old.)
Ezek ismeretében felmerülhetnek az alábbi kérdések, hogy: Mit is takar az előbb olvasott -„Boldogok, akik megmossák ruhájukat, mert joguk lesz az élet fájához,” – kifejezés?
Kik és hogyan lehetnek részesei Isten családjának, és ezen keresztül, jövőbeni csodálatos országának?
Ugyanis, ennek minden híreszteléssel szemben csak, egyetlen útja van, és nem létezik másik út!
Sátán egyik kedvenc mondása, amit próbál elfogadtatni az emberrel: „Sok féle út vezethet az Istenhez”.
Mekkora egy hazugság ez? Mégis sokan elfogadják, mert kényelmes, jó „széles út” ez. Én választom meg az irányt, ami nekem tetszik. Ez sokaknak vonzó, és feladják érte az Isten kijelölte „keskeny utat”.
De mit mond erre Jézus Krisztus a Máté evangéliumában?
„Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják.” (Máté 7. fej. 13-14. versek, 10. old.)
Ha Jézus Krisztuson keresztül már Isten családjához tartozunk, akkor a Teremtőnk ezt üdvösségünk jogával honorálja. Sajnos a Sátán és kiszolgálói, le akarnak majd téríteni bennünket erről az útról. És ezt mesteri fokon teszik. Szinte kimeríthetetlen változatossággal hitegetnek bennünket a legkülönbözőbb hazugságokkal és álreménységekkel. Olyanokkal, mint az „egyetemes üdvösség”, vagy a halál utáni „tisztítótűz”, a „halott helyettesítő keresztelkedés”, a pénzbeli üdvösség-megváltás, és a halotti világba való egyéb, utólagos közbenjárások. Ezek, emberi lélekmentő próbálkozások, aminek semmi köze a valósághoz, és semmiképpen az üdvösséghez. Ezek azért veszélyesek, mert egyre távolabb viszik, az ebben hívőket az igazságtól, és megfosztják az örök élet reményétől. Mindezt pedig úgy teszik, hogy közben igyekeznek eltakarni a Teremtő egyértelmű, jogos és üdvözítő kéréseit.
Nagyon fontos tehát felismernünk, hogy az üdvösség elnyerésének feltételei, kitől származnak, mert csak az Istentől és Jézus Krisztustól származókat fogadhatjuk el. Ezek onnan ismerhetők fel, hogy az isteni üzenet a Biblia tartalmazza őket hitelesen.
Melyek ezek a kérések? Vegyük sorra őket.
Fontos Istentől származó kérés, az üdvösséggel kapcsolatosan, a hitre jutás kérése. Erről a Zsidókhoz írott levélben olvashatunk, hogy hinni kell Istenben, és az Ő Fiában, Jézus Krisztusban. Az Ige szerint ezt majd, a bemerítkezés rítusában meg is kell vallanunk.
„Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” (Zsidó 11. fej. 6. vers, 254. old.)
„Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk.” (Róma 10. fej. 9-10. versek, 180. old.)
A tudatos hithez azonban szükségünk van a Szentírás ismeretére. A lelkünkben megbúvó, isten által odahelyezett lelkiismeretünket ugyanis, az Isten Igéje ébreszti fel, és táplálva erősíti azt. Erre a bizonyságra mutat rá, a Római levélben Pál apostol:
„A hit tehát hallásból (ismeret) van, a hallás pedig a Krisztus beszéde (Biblia) által.” (Róma 10. fej. 17. vers,181. old.)
Következő kérés Istentől, a megtérés kérése! E nélkül sincs ugyanis üdvösség. Honnan tudhatjuk ezt? Onnan, hogy ezt az Apostolok cselekedeteiben szintén olvashatjuk:
„A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki, mindenütt térjen meg.” (Apostolok csel. 17. fej. 30. vers, 156. old.)
A megtérésünket, és hitünket Jézus Krisztus példája szerinti, megtért cselekedeteink hitelesítik, amit pedig Jakab leveléből tudhatjuk meg:
„Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.” (Jakab 2. fej. 17. vers, 259. old.)
„Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán a hit által.” (Jakab 2. fej.24. vers, 259. old.)
Az üdvösségünk jogosultságának hitelesítő pecsétje, alfája és ómegája pedig, a bemerítkezés Isteni kérése. Ez Istentől származó rítus, amit maga Jézus Krisztus saját példájával, személyesen is megerősít, az evangéliumokban. Ez a rítus hitelesíti tanuk előtt, egy új szövetség létrejöttét, a Teremtő és teremtménye között.
Tehát, a teljes bemerítkezés (baptidzó) rítusa nélkül, nincsen üdvösség, mert Isten ezt így kéri tőlünk, és nem valami mást. Péter apostol így tesz erről tanúbizonyságot:
„Térjetek meg és merítkezzetek be valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szent Szellem ajándékát.” (Apostolok csel. 2. fej. 38. vers,136. old.)
Látjuk, hogy a megtérésünk bizonyossága, a Jézus Krisztusba való hitünk megvallása, a bűneinktől való megszabadulásunk, és a Szent Szellem befogadásának lehetősége, mind ebben az egyetlen isteni rítusban, a bemerítkezésben, valósul meg.
Pál apostol pedig a Római levél 6. fej. 3-11. verseiben, részletekbe menően is kibontja e rítus fontosságát és jelentőségét. Olvassátok el magatok, és ítéljétek meg.
El lehet ezeket, az Isten számára ennyire fontos kéréseket, bagatellizálni? Figyelmen kívül hagyni? Megváltoztatni? Mekkora önhittség kell ehhez? Ezek ugyanis, a Bibliánkból megismerhető konkrét isteni kérések.
Nagyon fontos megértenünk, hogy a vallásoknak és felekezeteknek önmagukban nincsen üdvözítő erejük. Ha azt gondoljuk, hogy tartozunk egy egyházhoz, mert oda járunk hétről hétre, fizetjük az egyházi adót, meghallgatjuk a papot, tiszteletest, imádkozunk, éneklünk, stb., és különböző emberek által kitalált rítusokat követünk, ugyanakkor figyelmen kívül hagyjuk Isten kéréseit, még távol vagyunk a kegyelemtől, és az üdvösségtől. A Sátán meg dörzsöli a tenyerét, és azt sugallja: „Jól van az úgy”.
Az ember számára, az üdvözülés útját egyedül az Isten Igéje a Biblia jelöli ki. Isten családjába bekerülni csak Isten feltételeinek teljesítésével lehet, és amit nem helyettesíthet semmilyen emberi hozzáadásból eredő vallási tradíció. Semmi sem helyettesítheti Isten bölcsességét. Ha elfogadjuk és teljesítjük, kéréseit, akkor Ő maga ad hozzá bennünket keresztényként (Krisztus követőként), családjához, ahogy azt az Apostolok cselekedeteiben olvashatjuk.
„dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.” (Apostolok csel. 2. fej. 47. vers, 136. old.)
Ha hallottuk és megismertük az evangéliumot és elmegyünk Isten kérése mellett, akkor az üdvösségünk mellett megyünk el. Nincs több mentségünk, és nincs több esélyünk az üdvösségre. Az Isten üzenetére hallgatnunk, és a neki tetsző életet megvalósítanunk, csak itt a földi életünkben lehet. A halálunk után már csak az ítélet következik. Erre mondja Pál az Efezusi levélben, hogy:
„Jól vigyázzatok, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen ezért ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.” (Efezus 5. fej. 15-17. versek, 221. old.)
A számonkérés mércéje pedig nem más, mint a Jézus beszéde, a Szentírás, ahogy azt János evangéliumában Jézustól olvashatjuk:
„Aki elvet engem és nem fogadja el az én beszédemet, annak van ítélő bírája: az Ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon.” (János 12. fej. 48. vers.123. old.)
Majd Jézus még hozzá teszi a Máté evangéliumában:
„Minden palántát, amit nem az én mennyei Atyám ültetett, ki fognak gyomlálni.” (Máté 15. fej. 13. vers, 21. old.)
Minden ember saját egyéni felelőssége utánajárni és megbizonyosodni arról, hogy a jó úton vagyunk. Ezt nem lehet átruházni senkire. Ebben nyújt segítséget a Szentírás, a gyülekezet védő, tanító, funkciója, és a Szent Szellem, értünk nap, mint nap megnyilvánuló munkája.
Krisztus Egyházában, visszatérő kérésnek kell lennie minden igehirdetőnek, hogy: Ellenőrizzétek az Isten Igéjében, hogy; Amit mondok, úgy van-e, az Ige szerint is? Mert, az Isten az, aki tökéletes, és nem az ember. Csak az ő bölcsességében bízhatunk feltétel nélkül.
A felhasznált igeversek a következők voltak:
Jelenések 21. fejezet,
Jelenések 22; 14-16. és 18-19. versek,
Máté 7; 13-14 vers,
Zsidó 11; 6. vers,
Róma 10; 9-10. és 17. versek,
Ap. Csel. 17; 30. vers,
Jakab 2; 17. és 24. versek,
Ap. Csel. 2; 38. vers,
Ap. Csel. 2; 47. vers,
Róma 6; 3-11. versek,Efezus 5; 15-17. versek,
János 12; 48. vers,
Máté 15; 13. vers.