Amikor keresztényként kapcsolatba kerülök emberekkel, és netán beszélgetés közben szóba kerül a spiritualitás vagy a vallás, előbb vagy utóbb előkerül az a kérdés, hogy; Milyen felekezethez tartozol?
Amikor pedig azt a választ adom, hogy semmilyenhez, akkor látható értetlenség jelenik meg a beszélgető partner arcán. Ilyenkor persze hosszas magyarázkodásba kell kezdenem, mert annyira megütköznek a válaszon. Ugyanis be kell, hogy lássuk, hogy a keresztény világban, általánosságban igaz, a felekezeti megosztottság. Ez ma az elfogadott, és természetesnek vett keresztény vallási környezet. Sajnos a tudatos ismeret elhallgatás következtében, az emberekben lassan fel sem merül az a kérdés, hogy:
Lehetünk-e egyszerűen csak keresztények?
Azt pedig végképp kevesen gondolják végig, hogy az első században, a Jézus Krisztus által alapított, és az apostolok által létrehozott újszövetségi gyülekezeteken kívül, nem voltak keresztény gyülekezetek. Ezeken kívül, egész egyszerűen, nem volt hova menni vasárnap keresztény istentiszteletre. A mai ember ugyanis már a felekezeti megosztottság világába születik bele. Ez a megosztottság azonban nem jelenti azt, hogy eredetileg is így lett volna az egyházban. Olyan tradíciók béklyójában leledzik a mai kereszténység nagy része, ami emberektől, és nem Istentől származik. Pedig az eredeti itt van az orrunk előtt, a Bibliában.
Amikor Jeruzsálemben Péter apostol hirdette az Evangéliumot az Apostolok cselekedetei 2. fej. 38. és 41. verséből tudjuk, hogyan lett háromezer zsidó ember kereszténnyé. A 47. verséből pedig azt is megtudtuk, hogy az Úr hozzáadta őket a gyülekezethez. A kereszténnyé válás Isteni elvárásának megcselekvése ugyanis, az első században egyben hozzáadta őket a gyülekezethez. Azaz belekerültek egyben Isten családjába, Isten által. Az eredeti egyház egyszerűen keresztényekből (Krisztus követőkből) állt. A kereszténység és az egyház, ugyanaz volt.
„Péter így válaszolt; „Térjetek meg, és merítkezzetek be valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szent Szellem ajándékát.” (Apostolok csel. 2. fej. 38. vers, 136. old.)
„Akik pedig hittek a beszédének, bemeritkeztek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk.” (Apostolok csel, 2. fej. 41. vers, 136. old.)
„dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel. (Apostolok csel. 2. fej. 47. vers, 136. old.)
„Így történt, hogy egy teljes esztendeig dolgoztak együtt a gyülekezetben, és igen nagy sokaságot tanítottak. A tanítványokat pedig Antiókhiában nevezték először keresztyéneknek.” (Apostolok csel. 11. fej. 26. vers, 148. old.)
Ebben az időben az természetes volt, hogy a „tanítványok”, megtért krisztushívők, keresztények voltak, akik bemerítkeztek és együtt alkották a „gyülekezeteket”, amik pedig az „egyházat” jelentették. Az „egyház” ugyanis a görögben, a „kihívott emberek csoportját” jelenti. Tehát az első században a gyülekezet, az egyház, ugyanazt, a kihívott keresztények csoportját jelentette. Ezért, amikor valaki „kihívott” lesz a bűnből, és keresztény lesz, az akkor automatikusan belekerül az egyházba, a keresztények kihívott csoportjába. A Bibliában ugyanis soha senki nem csatlakozott a gyülekezethez, hanem, amikor megtért és bemerítkezett, az Úr hozzáadta az üdvözülőket a gyülekezethez. Az egyház nem egy épület, nem egy felekezet, nem az összes felekezet együtt, és legfőképpen is, nem egy hierarchikus adminisztratív hatalmi rendszer, mint azt még ma is sokan gondolják. Még akkor sem, ha ezt az évszázadok alatt emberi érdekek így alakították, és tradícióként féltve megőrizték.
Az eredeti kereszténység megosztottságtól és felekezetiességtől mentes volt. Mert Isten ezt így látta jónak! A Szentírásban, Isten nekünk szánt üzenetében, keresve sem találhatunk mást róla. Ez csak később jött létre, amire Jézus Krisztus és az apostolok időben fel is hívták a figyelmet. Az 1. Korinthusi levélben, még így köszönt be Pál apostol a címzésben:
„az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé tett; mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az Ő Uruk és a mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják.” (1.Korinthus 1. fej. 2. vers, 187. old.)
Ugyanakkor még idejében a figyelmet is felhívta arra, hogy lesznek, akik megzavarnak titeket. Előre jelezte a felekezetiség kialakulásának veszélyét:
„Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok; pedig nincsen más. De egyesek megzavartak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát. Viszont ha, még mi magunk, vagy egy mennyből való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azon kívül, amit mi hirdetünk nektek, átkozott legyen! (Galata 1. fej. 6-8. versek, 213. old.))
„A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket testvéreim, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek közöttetek szakadások, hanem ugyanazzal az érzéssel és ugyanazzal a meggyőződéssel igazodjatok egymáshoz.” (1.Korinthus 1. fej. 10. vers, 187. old.)
„Hát részekre szakítható-e Krisztus? Talán Pál feszíttetett meg értetek, vagy Pál nevére merítkeztetek be?” (1.Korinthus 1. fej. 13. vers, 187. old.)
János apostol is levonja a következtetését a felekezetiesség kialakulásáról, és annak következményeiről:
„Vigyázzatok magatokra, hogy ne veszítsétek el, amit elértünk munkánkkal, hanem teljes jutalmat kapjatok. Aki túllép ezen, és nem marad meg a Krisztus tanításában, abban nincs benne Isten; aki megmarad a tanításban, abban benne van az Atya is, meg a Fiú is.” (2.János levél 8-9. versek, 273. old.)
A Biblia, mint láthatjuk, bűnként ítéli meg a felekezetiesség kialakulását, amely már elég korán kezdett kialakulni az egyházban. Azóta pedig, megsokszorozódva, óriási károkat okoz azzal, hogy széles körben elfogadottá válva, a bálványimádás bűnébe sodorja, a mit sem sejtő keresztényeket. A jelenség mögött, tisztán kirajzolódik a Sátán pusztító munkájának egyik alapvető módszere; az oszd meg és uralkodj bomlasztó elve.
Most, hogy tisztáztuk, hogy Krisztus csak egy egyházat hozott létre, amiről tudhatjuk, hogy ennek ő a feje és az egyháza a teste. Róla nevezték el, hiszen saját vérével váltotta meg a jogot rá, és ő irányítja a világ végezetéig Isten családjaként, a Szentírás Isteni bölcsessége alapján.
Foglaljuk össze, hogyan érhetjük el azt az áldott kegyelmi állapotot, hogy a Teremtőnk maga adjon bennünket hozzá a családjához, Krisztus Egyházához:
-Meg kell, hogy Ismerjük Isten Igéjét, a Bibliát;
„mert a Hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által.” (Róma 10. fej 17. vers, 181. old.)
-Hinnünk kell Istenben.
„Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” (Zsidó 11. fej. 6. vers, 254. old.)
-Meg kell, hogy valljuk; Jézus Krisztus az Isten Fia.
„Ha te száddal Úrnak vallod Jézust, és szívvel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk.” (Róma 10. fej. 9-10. versek, 180. old.)
-Meg kell, hogy térjünk.
„A tudatlanság időszakát elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg.” (Apostolok cselekedetei 17. fej. 30. vers, 156. old.)
-Be kell merítkeznünk.
„Jézus Krisztus nevében, a bűneink bocsánatára, és megkapjátok a Szent Szellem ajándékát.” (Apostolok csel. 2. fej. 38. vers, 136. old.)
„Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és lélektől, nem mehet be az Isten országába.” (János 3. fej. 5. vers, 107. old.)
-A továbbiakban pedig törekednünk kell, hogy megtért keresztényi életet éljünk, a krisztusi elvárás alapján.
„hanem – mivel ő, a Szent hívott el titeket – magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban, úgy, amint meg van írva: „Szentek legyetek, mert én Szent vagyok.” (1.Péter levél 1. fej. 15-16. versek, 262. old.)
Mit tehetünk a felekezetiség ellen, mi keresztények, ha azt Isten bűnnek ítéli meg?
„Küzdjetek a hitért, amely egyszer és mindenkorra a szentekre bízatott.” (Júdás levele 3. vers, 274. old.)
Vissza kell térnünk az igazsághoz. El kell hagynunk a széthúzó tévelygést, ami a mai viszonyok között, már bizony nem könnyű feladat. A jó hír, hogy Isten velünk van, így nem veszíthetünk. Vissza kell állítanunk Krisztus eredeti újszövetségi egyházát, a mai kereszténység biblia alapú restaurálásával.
A felhasznált igeversek a következők voltak:
Apostolok csel. 2; 38. 41. 47. versek,
Apostolok csel. 11; 26. vers,
1.Korinthus 1; 2. vers,
Galata lev. 1; 6-8. versek,
1.Korinthus 1; 10. és 13. versek,
2.János 8-9. versek,
Róma 10; 17. vers,
Zsidó 11; 6. vers,
Róma 10; 9-10. versek,
Ap. csel. 17; 30. vers,
János 3; 5. vers,
1.Péter 1; 16. vers,
Júdás 3. vers.