Az elmúlt istentiszteleti összejövetelünk igehirdetése a hagyományokról, a tradíciókról, azok vallási területen betöltött szerepéről szóltak.
A hagyományok fontosságát meghatározza az a feladat, amit kezdetek óta betölt az emberi társadalmak fennmaradásában. A hasznos szellemi és gyakorlati tapasztalatok továbbélésében és fejlődésében.
Amiért ez témája lehet egy keresztény vallási csoport igehirdetésében, az az az egyszerű tény, hogy a tradíciók széles és sokszínű változatai között, sajnos nemcsak hasznos, de káros, sőt életveszélyes hagyományok is lehetnek. Persze hosszútávon általában kiderül, hogy a hagyományok hasznosak vagy károsak. Mégis sokszor évszázadokig képes mérgezni egy társadalmi csoportot egy hibás tradíció, méltatlan és hátrányos helyzetbe hozva tagjait.
Vallási kérdések tradíciói között ugyanis, különleges fontossággal bír annak a megítélése, hogy az honnan ered?
A hagyományok többsége az élet különböző területein, többnyire az emberektől eredeztethető. Így az magában hordozza a tökéletlenség, és hibázás lehetőségét. A vallási tradíciók azonban szükség szerint csak az egy, igaz, tökéletes, és örökéletű, Teremtő Istentől származhatnak. Ő az, aki így jelenti ki magát a Szentírás lapjain:
„Ti vagytok a tanúim – így szól az Úr -, és szolgáim, akiket kiválasztottam, hogy megismerjetek, higgyetek bennem, és megértsétek, hogy csak én vagyok. Előttem nem lett isten, és utánam sem lesz. Én, én vagyok az Úr, rajtam kívül nincs szabadító. Én mondtam meg, hogy megszabadítalak, én hirdettem, nem valamelyik idegen isten. Ti vagytok a tanúim, – így szól az Úr – hogy én Isten vagyok.”(Ézsaiás 43. fej. 10-12.)
„Emlékezzetek az ősrégi dolgokra, mert én vagyok az Isten, nincs más. Isten vagyok, nincs hozzám hasonló! Előre megmondtam a jövendőt, és régen a még meg nem történteket. Ezt mondom: Megvalósul tervem, mindent megteszek, ami nekem tetszik.”(Ézsaiás 46. fej. 9-10.)
Ugyanis a vallási hagyományok, ha nem követik precízen Isten elvárásait a teremtményei iránt, azon az ember élete, adott esetben pedig az örök élete, az üdvössége múlhat.
A két hagyomány forrás közötti különbségre, maga a Teremtőnk hívja fel a figyelmet a Bibliában:
„Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim – így szól az Úr. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál.” (Ézsaiás 55. fej. 8-9.)
Ha jót akarunk magunknak, és biztos alapokra épített tradíciót kívánunk követni, nem cserélhetjük fel a bizonytalan és tökéletlen emberi tudást, az örök érvényű isteni bölcsességgel. Az ószövetségi történetek is már erre hívják fel a figyelmet. Az Istentől eredő és Mózes által lejegyzett „Tóra” (Isten törvénykönyve), ugyanis biztosította volna a választott nép jólétét és áldásokkal övezett történetét.
„Amikor Mózes leírta egy könyvben ennek a törvénynek az igéit elejétől a végéig, ezt parancsolta Mózes a lévitáknak, akik az Úr szövetségládáját hordozták: Fogjátok ezt a törvénykönyvet és tegyétek Isteneteknek, az Úrnak szövetségládája mellé, hogy ott tanúskodjék ellened.”(5. Mózes 31. fej. 24-26.)
„Majd fogta a szövetség könyvét és felolvasta a nép előtt. Azok ezt mondták: Engedelmesen megtesszük mindazt, amit az Úr rendelt. Azután fogta Mózes a vért, ráhintette a népre, és ezt mondta: Annak a szövetségnek a vére ez, amelyet az Úr kötött veletek, mindezeknek az igéknek az alapján.”(2. Mózes 24. fej. 7-8. versek,)
Az Ószövetség történelmi hitelességű leírásaiban Isten arról tesz bizonyságot, hogy amikor Izrael felkent királyai, a Tóra szigorú betartásával vezették az ország sorsát, Isten, virágzó gazdagságot és jólétet biztosított a választott népének. Amikor pedig magabízó, és a Törvényt figyelmen kívül hagyó királyok kerültek a trónra Izraelben, széthúzás, elszegényedés, háborús vereségek, majd később szétszórattatás, az Isteni áldások hiánya jellemezte sorsuk alakulását. Az Istentől származó tradíciók elhagyása és felcserélése emberi tradíciókra, az az Istennel kötött szövetség megszegését jelentette és mindig kiváltotta az Úr jogos haragját. Ugyanis Isten szerint, senkinek sincs joga a Szentírás létrejötte után, abban bármilyen, akár a legkisebb változtatást is létrehozni büntetlenül. Korah és társai lázadása Mózes ellen, Nádáb és Abihú engedetlensége, az isteni elvárással szemben, és még jó néhány, életeket követelő, tragikus következményekkel járó, ószövetségi történet hívja fel a figyelmünket, Isten kéréseinek pontos követésére. Örök érvényű példák ezek a későbbi, és a mai korok tanulságára!
Ugyanis, nincs ez másképpen a messiás Jézus Krisztus közvetítésével kötött Isteni újszövetségben sem.
A későbbi korok toszeftái (kiegészítései), a Talmud, majd a Misna, és később a Gemara, rabbinikus értelmezések emberi próbálkozásai, arra figyelmeztetnek bennünket, mai keresztényeket, hogy ragaszkodjunk a Teremtőnk üzenetében megfogalmazottakhoz, és ne térjünk el tőle semmiben. A nehezebben érthető, Istentől származó bibliai igeversek esetében pedig, ne emberi magyarázatokhoz forduljunk válaszért. A helyes megoldást Isten többségében megadja az ő igéjében. Ami pedig azon túl kétséges, ahhoz imában kell kérni a Teremtőt, hogy világosítsa meg a Szent Szellemén keresztül az elménket, és amikor érettek leszünk rá, a válasz meg fog érkezni. Így olvashatunk erről már az ószövetségben is:
„Nyisd föl szememet, hogy megláthassam, milyen csodálatos a te törvényed. Jövevény vagyok a földön, ne rejtsd el előlem parancsolataidat!”
„Csak a te intelmeidben gyönyörködöm, azok az én tanácsadóim.” (119. Zsoltár 18-19.,24. versek, 591. old.)
„Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá és ő egyengetni fogja ösvényeidet. Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az Urat és kerüld a rosszat.” (Példabeszédek 3. fej. 5-7. versek, 607. old.)
„Megfontolás őrködik, feletted értelem oltalmaz téged. Megment a helytelen úttól, és az álnokul beszélő embertől.” (Példabeszédek 2. fej. 11-12. versek, 607. old. )
„Tartsatok meg és teljesítsetek minden igét, amelyet én parancsolok nektek! Semmit se tégy hozzá, se el ne végy belőle! (5. Mózes 13. fej. 1. vers, 190. old.)
Láthatjuk, hogy a ma élő kereszténység vallási hagyományait is, csak Istentől származó alapokra szabad helyeznünk. Jézus Krisztusba vetett hitünk, csak az ő példájának követését, a Bibliában leírt kéréseinek, és törvényeinek, pontos betartásával teszi elfogadhatóvá. Minden emberi eredetű, vallási tradíciótól meg kell szabadulnunk. Ez az a tradíció, ami egyedül elvezet bennünket az üdvösségre. Ehhez kell ragaszkodnunk, ha nem akarjuk majd ezt a mérhetetlenül szomorú mondatot hallani Jézus Krisztus második eljövetelekor, amit az evangéliumban megfogalmazott:
„Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem ama napon; Uram, Uram, nem a te nevedben űztünk-e ki ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem ti gonosztevők!” (Máté 7. fej. 21-23. versek, 10. old.)
Az sem véletlen, hogy a Teremtőnk, örök mementóként a Szentírás végén a következő megfogadandó figyelmeztetést közli velünk:
„Én bizonyságot teszek mindenkinek, aki a prófécia eme könyvének beszédeit hallja: Ha valaki hozzátesz ezekhez, arra az Isten azokat a csapásokat bocsátja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben; ha pedig valaki elvesz e prófétai könyv igéiből, attól az Isten elveszi osztályrészét az élet fájából, a szent városból és mindabból, ami meg van írva ebben a könyvben.” (Jelenések könyve 22. fej. 18-19. versek, 292. old.)
Csak olyan tradíciókat kövessünk, ami mögött Isten bölcsessége áll. Ez biztosíthatja a Teremtőnk elfogadó szeretetét és üdvösségünk lehetőségét!
A felhasznált igeversek a következők voltak:
Ézsaiás 43; 10-12. versek,
Ézsaiás 46; 9-10. versek,
Ézsaiás 55; 8-11. versek,
5.Mózes 31; 24-27. versek,
2.Mózes 24; 3-4.,7-8. versek,
5.Mózes 17; 18-20. versek,
5.Mózes 28; 58-69. versek,
Példabeszédek 2; 11-12. versek
5.Mózes 13; 1. vers,
119. Zsoltár 18-21. 24. versek,
Példabeszédek 3; 5-6. versek,
Máté 23; 8-12.,13. 23-24.,27-28. versek,
Máté 7; 21-23. versek.
Jelenések 22; 18-19. versek.