Az elmúlt vasárnapi istentiszteleti alkalmunk igehirdetése két egymással szorosan összefüggő emberi tulajdonságról szólt.
Ez a két lélek gyümölcs – ahogy Pál apostol nevezi a Galatákhoz írott levelében – a „szelídség” és az „alázat”.
Azért is érdemes újra és újra szót vesztegetni ezekre, mert a mai világban – e két fogalom olyan amortizáción megy keresztül, amit nem szabad szó nélkül hagynunk. Ez a két csodálatos Istentől kapott tulajdonság mára olyan pejoratív értelmet kapott a világi értelmezésben, hogy szinonimája lett az élhetetlenségnek, a megalkuvásnak, a lúzerségnek. A vesztes ember jellemzőjeként tekintenek a szelíd és alázatos emberre.
De vesztes-e az alázatos és szelíd ember?
Távol legyen, ahogy Pál apostol mondaná. A szelíd és alázatos ember ugyanis titkok tudója. Ismeri Isten számára kijelölt útját az üdvösség felé.
Talán még sosem volt akkora jelentősége ennek a két tulajdonság újra értékelésének, és újra tanulásának, mint manapság. A Sátán ugyanis nem véletlenül sugalmazza folyamatosan, hogy ezek negatív tulajdonságok. Az ő célja, szembefordítani az embert Teremtőjével, embertársaival, és ezt sajnos jó hatásfokkal teszi.
Pedig ezek a lélek gyümölcsök Istentől erednek. Nekünk szánta személyiségünk kiteljesítéseként, az egymás iránti szeretet kapcsolatunk elengedhetetlen hordozójaként. Nézzük meg, hogyan vélekedik erről maga a Teremtő Isten.
Mikeás könyve 6. fejezet 8. versében ezt olvassuk:
„Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.” (Mikeás 6. fej. 8. vers)
A 37. Zsoltár 11. versében ez az üzenet:
„Az alázatosak öröklik a földet és teljes békességet élveznek.” (37. Zsoltár 11. verse)
Jézus Krisztus az újszövetség szerzője a Hegyi beszédben, a boldogság egyik feltételeként említi:
„Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.”(Máté 5; 5. vers)
Jézus Krisztus annyira fontosnak ítélte e két tulajdonságot, hogy saját példáját ajánlva, külön felszólítja tanítványait és követőit. Így szól hozzánk üzenetében a Máté evangélium 11. fejezet 28-30. verseiben:
„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy „szelíd” vagyok, és „alázatos” szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.” (Máté 11. fej. 28-30. versek)
Tudjuk mindennapi életünk gyakorlatából, hogy eme tulajdonságok elsajátítása nem könnyű feladat számunkra. Sokszor saját egónk mértéke, túlzott büszkeségünk gátol bennünket a tanulásban. Így az csak Isten segítségével, – amit imában kérnünk kell, – majd folyamatos gyakorlással válhat készséggé bennünk. Megszentelődésünk Istentől elvárt folyamatának elengedhetetlen velejárója, hogy szert tegyünk erre a két talán legszebb emberi tulajdonságra. Annál is inkább, mert ezek ágyaznak meg a többi lélekgyümölcsnek is.
Ahhoz, hogy eleget tudjunk tenni Jézus újszövetségi törvényének, krisztusi lelkülettel kell, hogy forduljunk embertársainkhoz. Kapcsolatainkban ugyanis az „alázat” és a „szelídség” hozzák létre a szeretet csiráit, és teljesítik be a jézusi „Nagy törvényt”, hogy:” Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat.”, valamint az „Arany szabályt”: ” Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyan azt cselekedjétek velük, mert ez a törvény és ezt tanítják a próféták.”
Gyakorlati tanácsokat is kapunk a tanulás folyamatához, mint a Filippi levél 2. fejezete 3-4. verseiben, vagy az 1. Péter levél 5. fejezet 5-6. verseiben:
„Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem „alázattal” különbnek tartsátok egymást magatoknál, és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másikét is.”(Filippi 2. fej. 3-4. versek)
” Ugyanúgy, ti ifjabbak: engedelmeskedjetek az idősebbeknek, egymás iránt pedig legyetek alázatosak, mert az Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.” (1. Péter 5. fej. 5-6. versek)
Pál apostol ihletett gondolataiban ilyen tanácsokat olvashatunk a Római levél 12. fejezet 3. majd a 16. verseiben:
„A nekem adott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint.” (Róma 12. fej. 3-8. versek)
” Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint.” (Róma 12. fej. 16. vers)
Ismerjük fel magunkban és embertársainkban, Isten művét, kapott talentumainkat. Tanuljuk meg önértékelésünk helyes arányát kezelni. A helyesen gyakorolt, és Istentől tanulható „alázat” és „szelídség” lélek gyümölcseinek pedig, részének kell, legyen megtért életünknek, az üdvösség felé vezető úton.A felhasznált igeversek a következők voltak:
Mikeás 6; 8. vers,
37. Zsoltár 11. vers,
Máté 5; 5. vers,
Máté 11; 29. vers,
Filippi 2; 1-11. versek,
1. Péter 5; 5-6. versek,
Róma 12; 3-8., 16. versek.