A legszebb emberi tulajdonságok II.

/Az irgalmasság és a megbocsájtás lélekgyümölcse. /

Vasárnapi istentiszteleti alkalmunkon, folytattuk azoknak a „lélekgyümölcsöknek” Isten szerinti bemutatását, aminek a „megtermését” a Teremtőnk elvárja Krisztus követőitől.

Olyan mindennapi problémára szerettük volna felhívni a figyelmet, amit valamiért nagyon nehezére esik az embernek elsajátítani. Ugyanakkor, nagyon meg tudja keseríteni az életünket. Ez nem más, mint az irgalmasság, és annak gyakorlati megvalósítása, a megbocsájtás.
A világi gyakorlatban, sokszor egy életen át hordozunk megbántottságot, anélkül, hogy megbocsájtanánk egy vélt vagy igaz, ellenünk irányuló igaztalanságért. De még ha meg is bocsájtunk netán, sokszor még évek múltán is felemlegetjük. Többnyire feltételekhez kötjük, vagy az idő múlására bízzuk a megbocsájtást.
Pedig ennek nem kéne így lennie. Miért is?
A Teremtőnk ugyanis nem erre tanítja teremtményeit, és különösen keresztény gyermekeitől nem ezt várja el.
A Bibliából egyértelműen kiderül ugyanis, hogy az irgalmasság Istentől származó tulajdonság és megfelelő alkalmazását üzenetében ki is jelenti a számunkra. A helyes példát mutatva pedig elvárja tőlünk, hogy megfelelően alkalmazzuk az emberi kapcsolatainkban. Nézzük hát.

„Elvonult előtte az Úr, és így mondta azt ki: Az Úr, az Úr irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy! Megtartja szeretetét ezerízig, megbocsájtja a bűnt, hitszegést és vétket. Bár nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem megbünteti az atyák bűnéért a fiakat, és a fiak fiait harmad és negyedízig.” (2. Mózes 34; 6-7. versek)

„Megjelentette néked ó ember, mi légyen a jó és mit kíván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeresd az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.”
(Mikeás 6; 8. vers)

Ezekből az igeversekből egyértelműen kiderül Isten állásfoglalása az irgalmasság tulajdonságáról, és alkalmazásáról a megbocsájtásról. Ő maga készséges a megbocsájtásra, és tőlünk is ezt várja el. Igaz, a bűnt nem tolerálja semmiképpen. Erkölcsi lényként ezért megítélésében, a bűnt büntetésnek kell követnie. Ezt megváltandó, csak egy hiteles, ártatlan, és véres áldozat oldhatja fel a bűn halálos ölelését. A bűnös emberiség esetében a bűnmegváltás áldozatát, saját fiára, Jézus Krisztusra, mint egyedül lehetséges (ártatlan és bűntelen) áldozatra rótta ki. Irgalmát és kegyelmét így ruházhatta ránk, ajándékként. Nem csoda, ha tőlünk elvárja érte, a törvényei iránti engedelmességet, a benne és Jézus Krisztusban való hitet, és a megbocsájtás gyakorlását, embertársaink irányában. Az újszövetségben maga Jézus Krisztus így jelenti ezt ki a számunkra:

„Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. (Máté 5. fej.7. vers)

„Mert ha az embereknek megbocsájtjátok vétkeiket, nektek is megbocsát Mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsájtja meg a ti vétkeiteket.”
(Máté 6; 14-15. versek)

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő megbocsájtja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vagyunk bűnösök, hazuggá tesszük őt és nincs meg bennünk az Ő Igéje.” (1.János 1; 9-10.versek)

A Teremtőnk és Jézus Krisztus, a szeretet isteni formájából, az „agapé” szeretet (a méltatlanok iránti, és feltétel nélküli szeretetből) vezeti le az „irgalmas megbocsájtás lelkületét”.
Ez az, amit meg kell tanulnia az embernek ahhoz, hogy alkalmazni tudjuk készség szintjén, az azonnali megbocsájtást. Istennek tetsző formában, és nem a saját szájízünk szerint. Erre mutatnak rá a tanítványok is az Írásban, megértve az isteni „agapé” szeretet lényegét, amely mentes az emberi egotól:

„Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsájtott nektek a Krisztusban.” (Efézus 4; 32. vers)

„Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg és nektek is megbocsáttatik.” (Lukács 6; 37. vers)

„Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyt az Ő haragjának, mert meg van írva; „Enyém a bosszúállás, én megfizetek” – így szól az Úr. Sőt „ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia; mert, ha ezt teszed, parazsat gyűjtessz a fejére.” (Róma 12; 19-20. versek)

Könnyebb megértenünk keresztényként, ha elfogadjuk, hogy a velünk szemben bűnt, vagy bántást, elkövető ember nem csak felelős vétkéért, hanem gonosz csapdában vergődve egyben áldozat is. Tudnunk kell, hogy ebből csak a megbocsájtásunkkal tudjuk kiszabadítani. Minél előbb tesszük ezt meg, annál előbb szabadul a lelkiismerete szorításából. Mi pedig igazi keresztény lépést tettünk a megszentelődésünk útján.

„Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval.” (Róma 12; 21. vers)

A megbocsájtó lelkületnek mindig kéznél kell lennie, hogy azonnali segítséget tudjunk nyújtani. Az irgalmasság és a megbocsájtás a szeretet legmagasabb rendű formája, ami egyben alapja az üdvösségnek. Tanulnunk kell az ebben való jártasságot, mert egyáltalán nem könnyű feladat. Mégis megéri a fáradtságot. Jézus Krisztus ezt mondja róla tanítványainak:

„Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.”
(Máté 5; 7. vers)

Az irgalmasság és a megbocsájtás, kéz a kézben együtt jár a szeretettel. Így szolgálja a megszentelődés, és az üdvösség isteni elvárását.A felhasznált igeversek a következők voltak:
2. Mózes 34; 6-7. versek,
Mikeás 6; 8. vers,
Máté 6; 14-15. versek,
Máté 18; 21-22. versek,
Lukács 15; 11-24.versek,
Efézus 4; 32. vers,
1. János 1; 8-10. versek,
Róma 12; 19-21. versek,
1. János 4; 21. vers,
1. Péter 1; 15-16. versek,
Máté 5; 7. vers.