/A hűség és az állhatatosság/
Vasárnapi istentiszteletünk igehirdetése, a legszebb emberi tulajdonságaink sorozat, egy újabb gyöngyszemére igyekezett felhívni a figyelmet. Ez nem más, mint a hűség, és gyakorlati megnyilvánulása az állhatatosság. Azért is került terítékre aktuálisan ez a téma, mert ez, az egyébként szép, és Isten erkölcsi magaslataira törő, emberi tulajdonság, a mai világban úgy tűnik, kezd megkopni. Ami a szomorú, hogy nem csak általában, hanem a kereszténynek nevezett körökben is ez a jelenség elharapódzni látszik. Azért sem törődhetünk bele ebbe, mert a Szentírásban a Teremtőnk, mint az egyik legszebb és legfontosabb emberi minőségről emlékezik meg. Sőt, megszentelődésünk egyik feltételeként említi azok között a „lélekgyümölcsök” között, amiket elvár keresztény gyermekeitől. Olyannyira, hogy példák egész sorában hívja fel, a figyelmet erre a tőle származó tulajdonságra. Ezeket olvashatjuk az embernek ajánlott „lelkigyümölcsökről” Pál apostol ihletett sorain keresztül:
„A lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, HŰSÉG, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény. Akik pedig Krisztus Jézuséi, a testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt.” (Galata levél 5. fej. 22-24. versek, 217. old.)
Mert mi is a hűség?
Valamihez, vagy valakihez való ragaszkodás, mégpedig kitartó és állhatatos módon.
A hűség legmagasabb rendű formájának Isten, az ő hozzá és törvényeihez való ragaszkodást tartja. Ez az egyik olyan fontos jellemvonás, ami elvezetheti a Krisztus követőit az üdvösségre.
Sajnos azonban az ember, szabad akarata okán, ragaszkodhat hűségesen, rossz dolgokhoz is, mint tudjuk. Nagyon fontos ezért, hogy meghozzunk egy alapvető döntést az életünkben. El kell, tudjuk döntenünk, hogy kihez tartozunk, kihez vagyunk hűek. A bölcsesség, igazság, élet, és rend létrehozójához és fenntartójához, a teremtő és szerető Istenhez, és egyszülött Fiához Jézus Krisztushoz, vagy a földi hívságok, hazugságok, a halál és a káosz megvalósítójához, Sátánhoz. Ugyanis nem létezik harmadik út, még ha sokan bíznak is benne. Isten állásfoglalása egyértelmű ebben:
„Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” (Máté 6. fej. 24. vers, 9. old.)
Amikor újszövetségi kereszténynek, azaz Krisztus követőjének tartjuk magunkat, és ezt a döntést meghoztuk, nem mehetünk szembe Isten törvényeivel és elvárásaival, nem teljesíthetjük a Sátán kívánságait is. Az újszövetség létrehozója és megvalósítója, Jézus Krisztus, Isten értünk hozott megváltó tervének végrehatója, erre ad nekünk örök érvényű példát.
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3. fej. 16. vers, 107. old)
„Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem. Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól.” (János 10. fej. 17-18. vers, 119. old.)
„Atyám, ha lehetséges távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te.” (Máté 26. fej. 39. vers, 36. old.)
Láthattuk Jézus Krisztus vívódásából, hogy az emberiség bűneiért felvállalt megváltó szenvedéseit, egy bűntelen élet után, csak az Atya iránti hűségével tudta felülírni.
„Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. Istent soha senki sem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk.” (1. János levél 4. fej. 11-12. versek, 271. old.)
A hűségről való példák egész sorát olvashatjuk a bibliai történetekben. Noétól Ábrahámig. Mózestől a prófétákon át, a hűséges Jóbig. Jézus Krisztus bűnmegváltó áldozatától, az apostolok szenvedéséig, majd végső mártírhalálukig. Kitartó, állhatatos, hitük, az Atyához való hűségüknek, örök érvényű példája.
Ekkora szeretet és hűség láttán, keresztényi mivoltunk megköveteli tőlünk is a Jézushoz való hűségünket. Az iránta, és az Atya iránt való szeretetünket ugyanis ezzel tudjuk kifejezni. Amikor újszövetségi parancsolatait, kéréseit, hűen és kitartóan megtartjuk, mi is erről teszünk tanúbizonyságot. Lehet, hogy hűségünket Isten néha próbára teszi, de a segítségét soha nem vonja meg tőlünk. A kivezető utat is biztosítja az ígérete szerint. Pál apostol így buzdítja Jézus követőit a Krisztushoz hű életre:
„A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.” (Galata levél 6. fej. 9-10. versek, 217. old.)
„Ezért szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.” (1. Korinthusi levél 15. fej. 58. vers, 201. old.)
Jézus Krisztus és az apostolok, saját példájukkal is arra inspirálnak bennünket, hogy a hűség tulajdonságát embertársaink iránt is gyakoroljuk. Szerető Istenünk is, azért kéri ezt tőlünk, mert Teremtőnkként tudja, hogy a családok működését, és a társadalom összetartó erejét is a hűség „kovásza” tartja egyben. Láthatjuk, hogy a hűség valóban az egyik legszebb Istentől kapott emberi tulajdonság. Őrizzük meg, hogy „ama napon” mi is elmondhassuk, amit Pál apostol ránk bízott:
„Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az „igazság koronája”, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nem csak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.” (2. Timóteus 4. fej. 7-8. versek, 242. old.)
Az „igazság koronája”, amit Pál apostol itt említ, az az üdvösségünk. Ez feltételezi Isten szerinti megszentelődésünket. A megszentelődésünk okán pedig, elvárja tőlünk a hűség lélekgyümölcsének „megtermését”. Isten és embertársaink iránti természetes gyakorlását. Pál apostol ebben is példát mutat nekünk tudatos, és állhatatos hűségével.
A felhasznált igeversek a következők voltak:
Galata 5; 22-23. versek,
Máté 6; 24. vers,
János 3; 16. verse,
János 10; 17-18. versek,
Máté 26; 39. vers,
Galata 6; 9-10. versek,
1. Korinthus 15; 58. vers,
2. Timóteus 4; 6-8. versek,