Elmúlt vasárnap istentiszteleti alkalmán az igehirdetését, Jakab apostol levele néhány igeversével vezettük be. A témánk ezúttal az ima és az imádkozásban rejlő lehetőségek voltak. Nos, az említett igeversek így szóltak hozzánk:
„Szenved e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet! Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer. Valljátok meg azért bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember, buzgó könyörgésének.” (Jakab 5. fej. 13-16. versek, 261. old.)
Az imádkozás az a kommunikációs lehetősége a keresztény embernek, aminek a segítségével élő kapcsolatot tud létrehozni a Teremtőjével. Ez egy olyan csodálatos interaktív információs csatorna, amelyik oda és vissza is működik. A gondolat és a szív hozza létre, és mindenen áthatoló képességét, a hitünk ereje tartja fenn. Az Istentől kéréseinkre érkező áldás válaszok pedig, szinte korlátlan lehetőséget hordoznak. A bennünk megfogalmazódó kéréseink, így, célba érhetnek, amennyiben azt a bibliai üzenetben elküldött módon használjuk. Ehhez Jézus Krisztus és az apostolok, több példán keresztül mutatják meg nekünk, az imának Isten által elvárt, helyes használatát.
Kezdetnek, ejtsünk néhány szót a Mi Atyánkról, a Máté evangéliumban megismert imáról. Olvassuk el előbb magát az imát:
„Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és védj meg minket a kisértéstől, és szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen. (Máté 6. fej. 13-14. versek, 258. old.)
Talán feltűnt mindnyájatoknak, hogy a „de ne vigyél minket a kísértésbe” helyett, „védj meg minket a kísértéstől” szavakat említettem, és ez nem volt véletlenül. Ugyanis látni fogjuk a következő igeversekben, hogy Isten nem kísért senkit a gonosszal. Ez ugyanis távol áll szerető erkölcsi lényétől. így Krisztus Egyházában, ezzel nem érthetünk egyet. Fordítási hibaként tekintünk rá. Nézzük meg az Igében mi támasztja ezt alá egyértelműen:
Jakab 1, fej. 13-14. versei szerint: „Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: az Isten kísért engem, mert az Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő sem kísért senkit a gonosszal. Mert mindenki a saját kívánságaitól vonzva és csalogatva esik kísértésbe.” Jakab 1. fej. 13-14. versek, 258. old.)
Tudnunk kell, hogy ez a fohász önálló imaként is megállja a helyét. De igazából inkább iránymutatóként szolgálhat, egy bármilyen, őszinte, szívből jövő imának. Hasznos segédeszköze lehet egy kezdő, vagy gyakorló kereszténynek, ahhoz, hogy követendő vázat adjon, egy sorrendiségében és témájában is, Istennek tetsző ima megfogalmazásához. A Mi Atyánk, imamalom szerű ismételgetése, könnyen kiüresítheti az ima valódi célját, ha elveszíti tudatos tartalmát. Imáink helyes módon való megfogalmazásában, és célba juttatásában pedig a Szent Szellem is, hathatós segítséget tud nekünk nyújtani.
Ezt a csodálatos kommunikációs kapcsolatot, Isten irántunk megnyilvánuló szeretetéből biztosítja a számunkra. Legfőbb célja, a lelki érésünk megsegítése, a vele való meghitt kapcsolat fenntartása, és keresztény családjának szoros összetartásában, nyilvánul meg. A bibliai idézetekből megtanulhatjuk, hogy a helyesen alkalmazott ima, meghallgatásra kerül Istennél. Válaszul megszabadíthatja a szenvedőt, sőt bűneiből is bocsánatot nyerhet a hittel és buzgón imádkozó keresztény. Igaz a bűn őszinte megvallása, és a bocsánat kérése, nem maradhat el.
Az egymásért való keresztényi imáink fontosságáról is szólnunk kell, mert ezek erősítik az imáinkra adandó isteni válaszok valószínűségét. A Teremtőnk ugyanis nagyra értékeli a testvéreinkért történő önzetlen segítő szándékot, és az irántuk való szeretetünket.
A Kolosséi levélből újabb információkat tudhatunk meg az imáról:
„Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni.” (Kolossé 4. fej. 2. vers, 230. old.)
Az Efezusi levélben pedig azt olvassuk, hogy:
„Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által. Éppen ezért legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentekért.” (Efezus 6. fej. 18. vers, 222. old.)
(Csak a miheztartás végett megemlíteném, hogy a „szentek” alatt a Szentírás, a megtért és bemeritkezett keresztény testvéreket érti, és nem többet.)
A Thesszalonikaiakhoz írott első páli levél verseiben arról olvashatunk, hogy Isten kifejezett akarata a rendszeres és kitartó imádkozás, ami minden esetben az ember javát szolgálja:
„szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.” (1.Thesszalonika 5. fej. 17-18. versek, 233. old.)
Mivel pedig Jézus Krisztus a mi főpapunk, és egyben Ő az ” Út ” aki az Atyához vezet minket, imáink is rajta keresztül hallgattatnak meg. Így azok az ” ő nevében ” kéretnek, megtenni imáink zárásaként, minden esetben:
„Jézus így válaszolt: ”Én vagyok az út, az igazság, és az élet, senki sem mehet az Atyához csak is én általam”. (János 14. fej. 6. vers, 124. old)
„Bizony, bizony, mondom néktek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.” (János 16. fej. 23. vers, 127. old.)
Ne felejtsük, hogy alázatos imakéréseinkre adható válaszok döntései, Isten kezében vannak! És azt se feledjük, hogy nem mindig teljesülnek. Csak akkor, ha bölcs Teremtőnk azt jónak, számunkra hasznosnak ítéli. Megkímélve bennünket evvel, előre nem látható, nagyobb bajok bekövetkeztétől. Csodák-csodája, az érkező áldás válaszokról, mindig kiderül utólag, hogy a mi érdekeinket szolgálják. Sokszor a negatív válaszokat nehezen vesszük tudomásul, de végül, mindig be kell, hogy lássuk, hogy az Ő döntése volt a helyes. A személyiség fejlődésünket azok segítették igazán. Jól tesszük, ha az egonkat félretéve, tisztelettel és kritika nélkül, elfogadjuk a nekünk nem tetsző válaszokat is. Tudnunk kell, hogy azok, értünk születtek, és Isten végtelen bölcsességéből származnak.
Több olyan értékes történetet találhatunk a Bibliában, amelyek erre példát mutatnak nekünk. Ezek közül javasolnék most egyet elolvasásra. (2.Sámuel 12; 1-24. versek, 312. old.)
Láthatjuk ebből a példából is, hogy az imádkozás lehetőssége, Isten igazságos szeretetéből fakadó áldás, a mi számunkra. Amivel, ha rendszeresen élünk, neki tetsző, emberi és keresztényi kapcsolatot tudunk fenntartani a Teremtőnkkel. Ez pedig óriási segítség az újszövetségben is a számunkra, a hozzá vezető „keskeny út” megtartásában, a megszentelődésünk folyamatában, üdvösségünk elérésében. Ne felejtsük el ezt minden esetben imáink elején megköszönni, és hibáinkat felfedve bocsánatát kérni. Kifejezve ezzel is hálánkat és szeretetünket, atyai gondoskodása iránt.
Végül pedig imáinkban ne feledkezzünk meg azokról sem, akik még távol vannak az Istentől, az Igétől, és a hittől. Kérjük a mindenség Urát, hogy érintse meg őket, ahogy Pál apostol tanítottaTimóteusnak:
„hátha az Isten megadja nekik egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot, és felocsúdjanak az ördög csapdájából, aki foglyul ejtette őket, hogy akaratát teljesítsék.” (2.Timóteus 2. fej. 25-26. versek, 241. old.)
Megadva az esélyt, hogy ők is testvéreink lehessenek az Úrban, és az üdvösségben, és meddő imáik, termékennyé válhassanak.
A felhasznált igeversek a következők voltak:
Jakab 5; 16-17. versek,
Máté 6; 9-13. versek,
Jakab 1; 13-14. versek,
Kolossé 4; 2. vers,
Efezus 6; 18. vers,
1.Thesszalonika 5; 17-18. versek,
János 14; 6. vers,
János 16; 23. vers,
2.Sámuel 12; 1-24. versek,
2.Timóteus 2; 25-26. versek.