Van egy olyan emberi tulajdonság, amelyet a világ legnagyobb előszeretettel alkalmaz, és ami folyamatosan mérgezi az emberek közötti kapcsolatokat. Ez nem más, mint a másik ember feletti ítélkezés általánosan használt és ragadós példája. És itt most nem a társadalmi jogrendszer hivatalos szabálykövetéséről, hanem a mindennapok ember és közötti ítélkezéséről lesz szó. Arról az ítélkezésről, amire a Teremtőnk – a keresztények számára megfogalmazott elvárás rendjében – felhívja a figyelmet. Annál is inkább fontos erről beszélnünk, mert szervesen kapcsolódik, a múltheti igehirdetés témájához, amiben arról volt szó, hogy nem vagyunk a magunkéi, hanem a Teremtőnk tekint ránk tulajdonaként. Mielőtt azonban kikérnénk a Teremtőnk véleményét az ítélkezésről, tegyünk különbséget a megítélés és az elítélés között, ahogy azt a magyar nyelv is megteszi. Ugyanis az Isten a Bibliában az utóbbiról beszél, mint elvetendő emberi tulajdonságról.
Hogy mennyire fontosnak tekinti ezt a kérdést a Teremtőnk, arról álljon itt néhány igevers Isten üzenetéből:
„Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel? Tulajdon urának áll, vagy esik. De meg fog állni, mert van hatalma az Úrnak arra, hogy megtartsa.” (Róma 14; 4. vers, 184. old.)
„Akkor te miért ítéled el testvéredet? Vagy te is miért veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé. Mert meg van írva: „Élek én, így szól az Úr, bizony előttem fog meghajolni minden térd és minden nyelv magasztalni fogja Istent.” Tehát mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek. Többé tehát nem ítélkezzünk egymás felett, hanem inkább azt tartsátok jónak, hogy testvéreteknek se okozzatok megütközést vagy elbotlást.” (Róma 14; 10-13. versek, 184. old.)
„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek. Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem?” (Máté 7; 1-2. versek, 9. old.)
Az Ige tükrében, a Teremtőnk véleménye és ebből eredő elvárása is, elég egyértelműen kiviláglik. Istenünk egyforma megítéléssel, gyermekeiként kezel bennünket, teremtményeit. Jót akarunk, ezért szeretetben, olyan szabályokat alkotott értünk, amelyek az emberi kapcsolatokat optimálisan befolyásolják. Ha elfogadjuk kéri, akkor szeretetben és a legkevesebb konfliktussal élhetjük meg az életet egymással. Megvalósulhat az Isteni elvárás, amit Jézus Krisztus a legrövidebben úgy foglalt össze, Isten családjának újszövetségi működési elveként, hogy:
„Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.”Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok: el ne emésszétek egymást.” (Galata 5; 14-15. versek, 216. old.)
A Teremtőnk nem csak egy véleményt mondja el nekünk az ítélkezésről, és annak bűnként való megítéléséről, de gondoskodó szeretetében azt is elárulja nekünk, hogy melyek azok az emberi tulajdonságok (lélekgyümölcsök), amiknek az elsajátításával ellenőrizhetjük, és elhagyhatjuk ezt az emberi kapcsolatokat fertőző, szinte már zsigeri szokást. Lássuk most ezeket:
„Teljes alázatossággal, szelídséggel és türemmel viseljétek el egymást szeretettel, igyekeznek megtartani a lélek egységét a békesség kötelékével.” (Efézus 4; 2-3. versek, 220. old.)
Jézus maga is azt mondta tanítványainak, hogy:
„Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek.” (Máté 11. fej. 29. vers, 15. old.)
„Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.” (Efézus 4; 32. vers, 221. old.)
„Egymás hordozzátok és így tölti terheket be a Krisztus törvényét. Mert ha valaki azt gondolja, hogy ő valami, jóllehet semmi, megcsalja önmagát. Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és nem a másikkal.” (Galata 6; 2-4. versek, 217. old.)
„Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben. Ne álljatok bosszút önmagatokért szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek- így szól az Úr.” (Róma 12; 18-19. versek, 183. old.)
Láthatjuk, hogy az ítélkezés nem a mi feladatunk, hanem az „igazságosan ítélő” Istené. Ezt bízzuk rá, ha jót akarunk. Így kell, hogy legyen ez akkor is, amikor keresztényi kötelezettségünknek eleget téve az evangélium magvait hintjük el ítélkezés nélkül. Hiszen a mi feladatunka „magvetés” és az „öntözés”, de „a növekedést az Isten adja”.
„ Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a lélekben, ha van irgalom és könyörület, akkor tegyétek teljes örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok; ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.” (Filippi 2; 1-4. versek, 224. old.)
„Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek: mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt. Mert azt, hogy ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne kívánd, és minden más parancsolatot ez az ige ebből össze: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A szeretet tehát a törvény betöltése.” (Róma 13. fej. 8-10. versek, 183. old.)
Megtudjuk-e tehát megzabolázni már-már kényszeres ítélkezési szokásunkat? Az Isten Igéje alapján van rá reményünk, még ha nem is könnyű.
Mindenekelőtt, kérjük imában az Úr segítségét, mert egyedül nem fog sikerülni, és fogadjuk meg az Igében elküldött tanácsait. Ezek időről-időre frissítsük fel, mert az ember sajnos felejt, a Sátán pedig ellenünk dolgozik. Ha sikerül Jézus Krisztustól megtanulnunk, elsajátítanunk és a készségfejlesztés szintjén hoznunk alázatosság, szelídség, türelem, a békesség és irgalmasság, a békesség és irgalmasság, megszabadulhatunk kényszerestől. Elfogadhatóak és szerethetőek lehetünk egymás és ami, még fontosabb a Teremtőnk számára.
A felhasznált igeversek a következők voltak:
Róma 14; 4. és 10-13. versek,
Máté 7; 1-2. versek,
Galata 5; 14-15. versek,
Efézus 4; 2-3. versek,
Máté 11; 29. vers,
Efézus 4; 32. vers,
Galata 6; 2-4. versek,
Róma 12; 18-19. versek,
Filippi 2; 1-4. versek,
Róma 13; 8-10. versek.