Miért van vajon az a jelenség a világban, hogy az emberek úgy tekintenek magukra, mint a saját testüknek, és lelküknek, az egyetlen jogos tulajdonosára, és ezt foggal-körömmel próbálják meg is védeni?
Nagyon sok olyan megnyilvánulással találkozhatunk, amikor emberek úgy döntenek önállóan sorsukról, hogy azt egyedül saját egojuk határozza meg. Egyben azt is kijelentve, hogy ahhoz rajtuk kívül senkinek semmi köze, és beleszólása nincs. Ennek legdurvább megnyilvánulása, az a választása az embernek, amikor saját döntése alapján el akarja dobni az életét. Óriási felháborodásokat okoz az is, sok emberben, amikor vallási vezetők, vagy az állam személyes szabadságukban akarja korlátozni őket. A másik emberhez, vagy embercsoporthoz való viszonyunkban, a „ne ítélj, hogy ne ítéltess”, elv alapján, ez valahol érthető hozzáállás is. Az elmúlt időszakban több ilyen esettel is találkozhattunk. A XVIII. századtól kezdve a liberális eszmék, és az emberi szabadságot széles körben felszabadító társadalmi viszonyok, szintén segítették ezt a felfogást és jelenséget. Hosszú út vezetett a rabszolgaságtól a demokráciáig. Az emberi jogok szinte minden területen előtérbe kerültek, és mai napig is meghatározzák az ember szabadság iránti vágyát. Mind ezek megerősítették az ember saját egojához való viszonyát.
Ez a felfogás ugyanis, egészen addig üdvözlendő, amig az emberi szabadság gyakorlása, át nem lépi az Isten számunkra megfogalmazott és értünk hozott erkölcsi normarendszerét. Ekkor fogunk majd, először, igazán szembesülni ugyanis az emberi szabadság korlátaival, mégpedig a saját jól felfogott érdekünkben. Azzal a ténnyel, hogy a korlátlan szabadság kötelezettségek nélkül nem létezhet, mert az anarchiába vezetné az embert és a társadalmakat.
Ahhoz, hogy egy egészséges emberi társadalmat építhessünk, és benne áldott életet élhessünk, jól kell ismernünk a Teremtőnk és teremtménye, valós és természetes viszonyát. Ezt azonban, csak a Szentírásból ismerhetjük meg. Ahhoz pedig, hogy végül az üdvösségre is, eljuthassunk, ezekre az ismeretekre feltétlen szükségünk van. Az újszövetségi kereszténység ugyanis e-nélkül nem juthat el Isten országába. Tegyük hát tisztába ezeket a viszonyokat. A Szentírásban Isten elmondja nekünk, és tisztázza az ember és Teremtője viszonyát. Nézzünk erre néhány példát.
„Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tengerhalain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-, mászik. Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. Isten megáldotta őket és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényen!” „ És látta Isten, hogy amit alkotott, igen jó.”(1. Mózes 1. fej. 26-28. és 31. versek, 6. old.)
„Mert nagy az Úr, méltó hogy dicsérjék, félelmesebb minden Istennél. Hiszen a népek Istenei csak bálványok, az Úr pedig az ég alkotója. Fenség és méltóság jár előtte, erő és ékesség van szentélyében. Népek törzsei! Magasztaljátok az Urat! Magasztaljátok az Úr dicsőségét és hatalmát! Magasztaljátok az Úr dicső nevét, ajándékot hozva jöjjetek udvaraiba! Boruljatok le az Úr előtt szent öltözetben, reszkess tőle, te egész föld! Mondjátok el a népeknek, hogy uralkodik az Úr! Bizony szilárdan áll a világ nem inog. Igazságosan ítéli a népeket.” (96. Zsoltár 4-10. versek, 577. old.)
„De az Úr örökké trónján ül, fölállította bírói székét. Igazságosan bíráskodik a világ fölött, részrehajlás nélkül ítéli a nemzeteket.” (9. Zsoltár 8-9. versek, 528. old.)
„Semmivé teszi az Úr a nemzetek tervét, meghiúsítja a népek szándékait. De az Úr terve örökké megmarad, szívének szándéka nemzedékről nemzedékre.” (33. Zsoltár 10-11. versek, 541. old.)
A Teremtőnk örök, felsőbbrendű hatalmát, és tökéletes, egyedi tulajdonságait láthatjuk ezekben az ige versekben. Ez meghatározza, hozzánk teremtményeihez való viszonyát, amit pedig, további kijelentéseiből ismerhetünk meg:
„Megfontolás őrködik feletted, értelem oltalmaz téged. Megment a helytelen úttól, és az álnokul beszélő embertől; azoktól, akik elhagyják az egyenes ösvényeket, és sötét utakon járnak.” (Példabeszédek 2. fej. 11-13. versek, 606. old.)
„Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet. Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az Urat és kerüld a rosszat!” (Példabeszédek 3. fej. 5-7. versek, 607. old.)
„Aki megérti az igét, annak jó dolga lesz, és boldog az, aki bízik az Úrban.” (Példabeszédek 16. fej. 20. vers, 619. old.)
„Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk általa. Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást.”(1. János 4. fej. 9-11. versek, 271. old.)
Láthatjuk, hogy ha megismerjük Isten üzenetén keresztül, az ő tulajdonságait, irántunk érzett féltő és atyai szeretetét, akkor azt össze tudjuk vetni saját magunk lehetőségeivel. Tisztán fognak látszani emberi gyengeségeink, hibáink és vele szembeni bűneink. Az ő megváltó terve, amit a megmentésünkre hozott, és az igéjében átadott nekünk, fénylőn kiviláglik a világ spirituális sötétségéből. Kitárt karokkal vár ránk, hogy saját akaratunkból elinduljunk felé a megszentelődés útján.
Ilyen előzmények után könnyebben megérthetjük, hogy nem vagyunk a magunk urai és felelősséggel tartozunk a Teremtőnknek a saját testünk, mint a „lélek temploma” állapotával. Nem tekinthetünk magunkra, sem a testünk és főleg nem a lelkünk vonatkozásában, semmilyen kárt okozó, pusztító, szándékkal, mert azt Isten bűnként ítéli meg. Ezért is fontos, hogy újszövetségi keresztényekként, a Szentírásból megismerjük, az ilyen irányú kéréseit Istennek. Nézzünk most olyan igeverseket, amik erre hívják fel a figyelmünket. Először néhányat az ószövetségből:
„Ne egyetek semmit vérével! Varázslást ne űzzetek, és ne jövendölgessetek!” „Ne vagdaljátok be testeteket halottért és ne végezzetek magatokon tetoválást.” (3. Mózes 19. fej. 26. és 28. versek, 121. old.)
„Ne legyen köztetek olyan, aki a fiát vagy a lányát áldozatul elégeti, ne legyen varázslást űző, se jelmagyarázó, kuruzsló, vagy igéző! Ne legyen átokmondó, se szellemidéző, se jövendőmondó, se halottaktól tudakozódó. Mert utálatos az Úr előtt mindaz, aki ilyet cselekszik.” (5. Mózes 18. fej. 10-12. versek, 195. old.)
De nézzük, hogyan tér ki erre a kérdéskörre az újszövetségben az ige:
„Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik? Ha valaki az Isten templomát megrontja, azt megrontja Isten, mert az Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok.” (1. Korinthus 3. fej. 16-17. versek, 189. old.)
„Kerüljétek a paráznaságot! Minden más bűn, amit elkövet az ember, kívül van a testén, de aki paráználkodik, a saját teste ellen vétkezik. Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok. Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben.” (1. Korinthus 6. fej. 18-20. versek, 191. old.)
Jól látható, hogy a Teremtőnk úgy tart minket értékesnek, ahogyan megteremtett bennünket. Azt szeretné, ha a testünket, és a lelkünket egyaránt megőriznénk az eredeti teremtett formájában. A tartalom és a forma, a lélek és a „temploma” egységben határozza meg a személyiségünket, úgy ahogy, azt az ő családjában, és majdan az ő országában, el tudja fogadni. Ezért akar minket a tervében megszabadítani a bűneinktől, megtért és megszentelődő életünk során. Mert értékesek vagyunk a számára, és „agapé” módon szeret bennünket. Mi pedig hálásak vagyunk ezért, és ezt azzal tudjuk kifejezni, ha megtartjuk az ő parancsolatait.
Az alábbi igeverseket használtuk fel az igehirdetésben:
1.Mózes 1; 26-28. versek,
96. Zsoltár 4-10. versek,
9. Zsoltár 8-9. versek,
33. Zsoltár 10-11. versek,
Példabeszédek 2; 11-13. versek,
Példabeszédek 3; 5-7. versek,
Példabeszédek 16; 20. vers,
1.János 4; 9-11. versek,
3.Mózes 19; 26. és 28. versek,
5.Mózes 18; 10-12. versek,
1.Korinthus 3; 16-17. versek,
1.Korinthus 6; 18-20. versek.