Elmúlt vasárnapi istentiszteleti alkalmunk igehirdetésére, olyan témát választottam, ami szorosan kapcsolódik a csodákhoz. Ilyen ma is működő csoda például, a Szent Szellem működése keresztényi életünkben. Ez egy valódi lehetősége Istennek, hogy egy csodán keresztül megsegítse a keresztények mindennapjait. Szerető gondoskodásával, Szent Szelleme segítségével terelget bennünket, a hozzá vezető „keskeny úton”. Erről maga Jézus Krisztus informál minket a Szentírásban:
„Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat, én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az Igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz.” (János 14. fej. 15-17. versek, 125. old.)
„A Pártfogó pedig, a Szent Szellem, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.” (János 14. fej. 26. vers, 125. old.)
Nos, ez egy „valódi”, ma is megvalósuló, Istentől eredő csoda, mint ahogy Jézus Krisztus földi élete során bemutatott csodái is azok voltak. Vakok, elszáradt kezűek, sánták, bénák, stb. azonnali és tökéletes meggyógyítása. A víz borrá változtatása a kánai menyegzőn, a hal és kenyérszaporítás, a halott feltámasztás, vízen járás, mind-mind egy célt szolgáltak. Bizonyító erővel bírtak az emberek szemében az Atya és a Fiú és a Szent Szellem isteni eredetének bizonyításához, az emberek meggyőzéséhez. A következő igeversben is erről olvashatunk:
„Sok más jelt is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.” (János 20. fej. 30-31. versek, 133. old.)
Ezek a csodák mindig átlépték a természeti törvények határát, bizonyítva, hogy csak isteni, teremtő képességű, lénytől származhatnak. Az apostolokat Jézus felruházta „igazi” csodatévő képességekkel, hogy missziós feladatukat hitelesen el tudják végezni. De soha ne felejtsük el, hogy az első századi csodák megvalósulása, csak rajtuk keresztül megvalósuló Isteni működés eredménye volt. Ennek a használatára kaptak jogot.
/Emlékezzünk csak, hogy Mózes, miért nem mehetett be Kánaán földjére? Bizony azért, mert a sziklából vizet fakasztás képességét, felindulásában saját maga adottságának hitte. Indokolatlan megbízásáért súlyos árat fizetett./
Nos, az apostolokhoz személyesen kötődő tanítványok kihalásával azonban, ilyen képességekre és un. „emberi csodákra” nincsen továbbra szükségünk, sem lehetőségünk. Hogy miért? Ezt az újszövetségben, a Jézus Krisztusba vetett hit, a Szentírás Krisztusi elvárásrendje, valamint a Szent Szellem segítő munkája tökéletesen pótolta, és pótolja mind a mai napig. Nézzük most meg először magukat az átadott lehetőségeket, és azok működését bizonyító igeverseket:
„Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak.” (Márk 16. fej. 17-18. versek, 64. old.)
„Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel.” (Márk 16. fej. 20. vers,
Azért kell beszélnünk erről, mert sajnos itt a földi világban jelenleg is sokan el akarják hitetni az emberekkel, hogy ők csodatévő képességek birtokában vannak. A Sátánnak ugyanis vannak, korlátozott, könnyen csodának ítélhető lehetőségei, amik szolgáira való átruházásával, szintén alkalmasak a félrevezetésre. Ezek azonban nem teremtő képességűek, nem véglegesek és soha nem tökéletesek. Végképpen ne felejtsük el, egy pillanatra sem, hogy végső céljuk a pusztítás, amire Jézus Krisztus külön figyelmeztet bennünket:
„Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug és hazugság atyja.” (János 8. fej. 44. vers, 118. old.)
A Szentírás arról informál bennünket, hogy az „igazi” Istentől eredő és embereken keresztül megnyilvánuló csodákra, csak addig volt szükség amíg, az Isten üzenete, a Biblia nem vált teljessé. Hiszen attól kezdve, az embereken keresztül megnyilvánuló csodák, elvesztették, funkciójukat, értelmüket és létjogosultságukat. Erről így ír a Szentírás:
„A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. Mert töredékes az ismeretünk és töredékes a prófétálásunk. Amikor pedig eljön a tökéletes (Isten Igéje a Biblia), eltöröltetik a töredékes.” (1.Korinthus 13. fej. 8-10. versek, 198. old.)
Ez az állapot, i.sz. 85-90-ben, – nagyjából az utolsó apostol, János halálával, és a Biblia 66 könyve létrejöttével, teljessé vált, – be is következett.
Ettől kezdve, Jézus Krisztus újszövetségi példája, bűnmegváltó áldozata, halála és feltámadása, a Szentírásban, az ószövetségi könyvekkel együtt, hitelesen rögzített formában elérhetővé vált. Az újszövetségi keresztények Hit alapja, innentől kezdve, Jézus Krisztus követésére, az Isten Igéjének, a Szentírásnak az ismeretére, és a Szent Szellem segítségének elfogadására épül. Isten csak ezt fogadja el tőlünk és megítéltetésünk, is ez alapján fog megtörténni:
„A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” (2.Timóteus 3. fej. 16-17. versek, 242. old.)
„De aki a szabadság tökéletes törvényébe (a Biblia) tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete.” (Jakab 1. fej. 25. vers, 258. old.)
Krisztus Egyházában, és Isten családjában, mi nem is vallhatunk mást, minthogy Isteni csodák pedig, ma is, csak Isten által, jogos imakéréseinkre történhetnek. Ezek is csak akkor, ha a Teremtőnk azt indokoltnak látja. Más, csodásnak tűnő esetekben, többnyire, azonban csak szokatlan, nem mindennapi eseményekről beszélhetünk, és nem isteni csodákról. Ezeknek széles skálájával találkozhatunk még a keresztény világban is. Ezek lehetnek trükkök, szemfényvesztések, fokozott érzelmi hatásra létrejövő pszicho-szomatikus változások, stb. Ne hagyjuk magunkat becsapni a Sátán és kiszolgálói által. Könnyen eshetünk abba a hibába, hogy egy karizmatikusnak tűnő prédikátor, vélt „csodáit” látva, és azt előre elvárva tőle, könnyen, felelőtlen, bálványimádásba kezdhetünk. Már pedig ezt, „féltőn szerető” Istenünk bűnként fogja megélni. Ennek a kérdésnek a helyes értékeléséhez, a Szentírás ismeretére, és biblikus értelmezésére, és a Szent Szellem segítő szerepére is, szükségünk van. Keresztényi életünkben, ugyanis neki, mint feljebb azt olvastuk, pótolhatatlan a szerepe.
A kérdés az: Birtokoljuk-e, ennek az Isteni kiáradásnak, a Szent Szellemnek, a segítségét? Erről olvashatunk a következőkben:
„Jézus így felelt: „Bizony, bizony mondom néked, ha valaki nem születik víztől és lélektől, nem mehet be az Isten országába.” (János 3. fej. 5. vers, 107. old.)
„Térjetek meg és merítkezzetek be valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szent Szellem ajándékát.” (Apostolok cselekedetei 2. fej. 38. vers, 136. old.)
Ima kéréseinkre adott, Isteni segítségre, áldás válaszokra, vagy akár csodák megvalósulására életünkben, csak akkor számíthatunk, ha helyesen értelmezzük az Isten igéjében a csodák szerepét és értelmét. Ne bízzunk emberi csodatévők hitegetéseiben, ha nem akarunk a bálványimádás bűnébe sodródni, elveszítve evvel jogunkat az örök életre. Ha mégis elkövetnénk ezt a hibát, megbánva azt, kérjük az Úr bocsánatát és tartózkodjunk a bűnismétléstől, mert ez az Úr kívánsága. Ha igazi Istentől származó csodát akarunk megvalósítani az életünkben, ahhoz megtért és bemerítkezett, keresztényi életünkből fakadó, őszinte kérő imáinkra, és az Úr kegyelmére számíthatunk csak.
A felhasznált igeversek a következők voltak:
János 14; 15-16. és 26. versek,
János 20; 30-31. versek,
Márk 16; 17-18. és 20. versek,
János 8; 44. vers,
Zakariás 13; 1-4. versek,
1. Korinthus 13; 8-10. versek,
2. Timóteus 3; 16-17. versek,
Jakab 1; 25. vers,
János 3; 5. vers,
Ap. csel. 2; 38. vers.