Keresztényi körökben sem egy értelmű a megtérés fogalmának kérdése. Pedig a helyes válasz megtalálása erre a kérdésre alapvető fontosságú. Ha úgy döntöttünk saját akaratunkból, hogy Krisztus követőiként elindulunk a „keskeny úton” és az életünk céljaként tűztük ki az üdvösségre jutást, tisztán kell értelmeznünk a megtérés kérdését. Miután ez Istentől származó fogalom, ezért a legkézenfekvőbb, ha hozzá fordulunk magyarázatért. Először olvassuk el Istennek egy nagyon fontos kijelentését az Apostolok cselekedeteiből, amely meghatározó a kereszténység kialakulása szempontjából:
„A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg. Azért rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból.” (Apostolok csel. 17. fej. 30-31. versek, 156. old.)
Ez egy történelmi jelentőségű kijelentés, amelyik mérföldkő az emberek érdekében hozott megváltó isteni terv szempontjából. Szorosan kapcsolódik Jézus Krisztus véres megváltó áldozata, feltámadása, és az újszövetség létrejöttéhez. Ugyanis az Isten és az ember közötti új, szövetség létrejöttének egyik alapfeltételét tartalmazza. Amikor valaki az Isten szava és üzenete ismeretében odáig jut, hogy felméri addigi életét, összeveti a Biblia Isteni elvárásaival és úgy dönt, hogy felvállalja azokat a változtatásokat, amiket Jézus kér tőle, akkor egy döntést fog hozni önszántából. Elfordul régi bűnös szokásaitól, és Istennek tetsző életet fog élni, elhatározása szerint. Ez a döntés a megtérés döntése, aminek természetesen vannak előzményei. Ez feltételezi a Szentírás ismeretét, az Istenben való hitet, és Jézus Krisztus Isten Fiaként való megvallását. Ez elvezeti el az embert, a megtéréshez és a bemerítkezés rítusához, ami egy fogadalom. Ebben tesz hitet egy új, keresztényi, bűntelen, élet felvállalására, az Istennel kötött újszövetségre. Egyben megbánva bűneit Jézus Krisztusban. Erről olvashatunk a következő igében:
„Térjetek meg, és merítkezzetek be valamennyien Jézus Krisztus nevében, a bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szent Szellem ajándékát.” (Apostolok cselekedetei 2. fej. 38. vers, 136. old.)
Különböző keresztény felekezetek ezt a rituálét is különböző módokon értelmezik. Az Isten igéje azonban csak egyfélére mutat példát. Emberi vallásos elképzelések, más és más protokollokat írnak elő felekezetük tagjainak, számomra érthetetlen módon. Semmi sem indokolja ugyanis, hogy eltérjünk Isten elvárás rendjétől. A Teremtőnk örök bölcsességét és tökéletességét kérdőjelezzük meg ilyenkor, ami tiszteletlen magabízás, és bűn, vele szemben.
Láthatjuk, hogy Isten családjába való bekerülésnek, elengedhetetlen része a megtérés döntése, és felvállalása. Maga a megtérés döntése, tartalmazza a bűnbánat meglétét, és nem igényli egy külön rituálé bevezetését erre. Sehol nem látunk erre példát az Igében. Ahol megtörténik a bemerítkezés, ott már a bűn felismerése és megvallása, a megtérés döntésében megszületett. A bűneinkért való bocsánat Jézus Krisztus nevében, pedig elegendőnek bizonyul a Teremtőnk szemében. Isten kegyelme, ajándék a Krisztusban való hitünkért. Sem Jézusnál, sem Pál apostolnál, sem az etióp kincstárnok esetében, sem másutt, nem látunk ettől eltérő példát.
A megtérés döntése azonban, nem azonos a megtért élettel, ami csak a bemerítkezésünk után következik be, és az egész életünket elkíséri. Ugyanis a megtért élet, az egy folyamat, ami évtizedekig tarthat, és a megszentelődés kéréseként emlékezik meg a Biblia is róla:
„Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek, hanem – magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban, úgy, amint meg van írva: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok.”” (1.Péter 1. fej. 14-16. versek, 262. old.)
Ez idő alatt bizony előfordulhat, hogy hibát vét a keresztény ember. Jézus áldozata azonban biztosítja az Isteni megbocsátást, ha az találkozik az őszinte bűnmegvallás és bocsánatkérés elvárásával. Ez alatt a több évtizedre is elnyúlható időszak alatt, az ember személyiségében Isten segítségével pozitív változások történnek reményeink szerint. Az újszövetség átfogó és részletes, tájékoztatást ad nekünk azokról a jézusi példákról, amiket Isten elvár tőlünk. Ezeket nevezi a Bibliában Isten „lélekgyümölcsöknek”. A régi rossz beidegzésű személyiség jegyeink elhagyását, és az új lélek gyümölcsök megszerzését javasolja nekünk. Sőt az elsajátítás módozatait is elénk tárja:
„A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás, irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amit már korábban is megmondtam: akik így cselekszenek, nem öröklik Isten országát. A lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény. Akik pedig a Krisztus Jézusé, a testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt. Ha a Szent Szellem által élünk, akkor éljünk is a Szent Szellem szerint. Ne legyünk becsvágyók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők.” (Galata levél 5. fej. 19-26. versek, 217. old.)
Egyértelmű, hogy a megtért életünkben van bőségesen változtatni valónk, és amit a Teremtőnk el is vár tőlünk. Ez a megtért életünk megszentelődési folyamata. Ez csakis Isten segítségével tud megvalósulni, de cserébe, a törekvésünknek a töretlenségét, elvárja tőlünk. Gyakorlati tanácsait érdemes megfogadnunk. Ennek értékes példáját adja a következő igeversekben:
„Éppen ezért minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy a hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet, az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet, a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem lesztek a mi Urunk Jézus ismeretében sem terméketlenek. Akiben pedig ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó és elfeledkezett arról, hogy régi bűneiből megtisztult.” (2.Péter levél 1. fej. 5- 9. versek, 266. old.)
Látjuk, hogy a megtérés döntése és a megtért élet között lényeges a különbség, mégis nem létezhetnek egymás nélkül. Mindkettőre szükségünk van. Keresztényi életünk alapvető és meghatározó történései, amivel jó, ha tisztában vagyunk. A helyes döntés a megtérésre, és a megtért életünk kitartó megvalósítása a megszentelődésben, az maga a keresztény élet.
A felhasznált igeversek a következők voltak:
Apostolok cselekedetei 17; 30-31. versek,
Apostolok cselekedetei 2; 38. vers,
1.Péter levél 1. fej. 14-16. versek,
Galata levél 5; 19-26. versek,
2. Péter levél 1; 5-9. versek.