/Isten tervének ismerete/
én elhangzott tanítás összefoglalója
Bizonyára sokan gondolkoztak már el azon a kérdésen, hogy mit is jelent az ember számára vallásosnak vagy kereszténynek lenni? De nem biztos, hogy a helyes válaszra rá is leltünk. Tegyünk rá mi is egy valós kísérletet.
Alapvetően kétféle ember létezik. Aki, hisz Istenben, ő a teista az Istenhívő, és van az Istenben nem hívő, ő az ateista. Ez ugye hit kérdése, ami egy megalapozott döntést igényel az embertől. Sok mindenben lehet hinni, de a vallás esetében ez a két lehetőség van. A hit kérdését két ige verssorral szeretném alátámasztani a Szentírásból, hiszen a valamilyen vallású, és a valamilyen keresztény is, hisz valamilyen Istenben:
„A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. Ennek a hitnek az alapján nyertek Istentől jó tanúbizonyságot a régiek. Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható.” (Zsidó 11. fej. 1-3. versek, 254. old.)
„Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” (Zsidó 11. fej. 6. vers, 254. old.)
Az első igevers általánosságban arra mutat rá, hogy vannak remélt dolgok az életben, amik nem láthatók és mégis kitüntetjük a bizalmunkkal, hogy hiszünk benne és hozzá igazodunk. Ilyenek a természeti, és fizikai törvények is, mint a gravitáció, vagy az elektromágneses hullámok adatátviteli rendszerei, a rádió, a TV, az internet, stb. Az ezekben való hitünket az utólagos tapasztalataink erősítik meg. Isten pedig egy olyan entitás, amelyet szintén nem láthatunk, de mégis tudunk hinni benne, ha például, érzékenyen hallgatunk a lelkiismeretünk hangjára. Igaz, hogy Ő a létének valódiságáról, közvetett módokon, próféciákon keresztül is, bizonyságot tesz nekünk róla, a Bibliában.
A második igevers pedig arra enged következtetni, hogy ha elfogadjuk ezt az entitást annak, aminek kijelenti magát, és a hitünket belé vetjük, akkor számíthatunk egy vele való, számunkra kedvező kapcsolatra, és több lényeges változásra az életünkben. Igaz az is, hogy sok féle Istenkép lehet az emberek fejében. Mi azonban most, csak az egy, élő, örök, teremtő Istenről emlékezünk meg, aki kijelentette magát a zsidó-keresztény Szentírásban. Mind ezek valódiságát, cáfolhatatlan, és bekövetkezett próféciák ezreivel bizonyítva.
Nos, ha ezt tényként el tudjuk fogadni, akkor nevezhetjük magunkat vallásosnak, és Isten hívőnek. De még messze nem nevezhetjük magunkat kereszténynek. Elsősorban azért, mert keresztény, azaz Krisztus követője, nem az lehet, aki annak gondolja magát, vagy valaki annak jelenti ki őt, hanem az, aki elfogadja a Teremtője üzenetében, a Szentírásban leírt parancsolatait és elvárásait. Ezután pedig bemeritkezve Jézus Krisztus nevében, a bűnei bocsánatára, megpecsételte, ezt az újszövetséget, Istennel. Ennek következtében, Isten, a családja tagjának ismeri el őt. Az Úr ezután, maga növeli a gyülekezeteket az üdvözülőkkel, a Biblia szerint. Ehhez pedig az embernek, meg kell ismerni Jézus Krisztust, az Isten Fiát, és a megtért életével, hitet kell tennie elhatározásáról. Senki sem bízhatja ezt másra, mert ez mindenki személyes és szabad akaratú döntése a saját életéről. Számot adni is majd neki kell róla személyesen, az ítélet napján. A megtérés döntése feltételezi, hogy ismerjük a Teremtőnk teljes üzenetét. Azt a tervet ami, a bűnbe süllyedt emberiség megmentésére született, és Isten teremtményei iránti szeretetéből fakadt. A Bibliában erre a megismerésre bíztató igeversek emlékeztetnek bennünket:
„Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől! Akik pedig hittek a beszédének, bemerítkeztek és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk. Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.” (Apostolok cselekedetei 2. fej. 41-42. versek, 136. old.)
A megtérés döntésének előzményeire utaló igeversek közül is olvassunk el néhányat:
„Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát. Pedig ilyenek voltatok közületek némelyek: de megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által.” (1.Korinthus 6. fej. 9-11. versek, 191. old.) Írja Pál apostol a bemerítkezés következtében létrejövő áldottan tiszta állapotunkról.
„Ezek pedig nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak, teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy valóban így vannak-e ezek a dolgok.” (Apostolok cselekedetei 17. fej. 11. vers, 155. old.)
„dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.” (Apostolok cselekedetei 2. fej. 47. vers, 136. old.)
Ez az Isteni elvárás rend, azért lássuk be egy kissé több annál, mint amivel sok embert hitegetnek a kereszténynek nevezett felekezeti világban. Egy néhány szavas megalapozatlan csatlakozási nyilatkozatnál, és emberek által kitalált tradícióknál, többet vár el a teremtményeitől az Úr. Nem gondolhatja senki, hogy a Teremtőnk ránk, vagy egy másik emberre bízza annak megítélését, hogy kit fogadjon a családjába. Azért adta a Szentírást, hogy ne legyenek kétségeink afelől, hogy miként lehetünk a gyermekei, és ezáltal az üdvösség várományosai. Ugyanakkor pontosan tudhatjuk az Igéből, hogy a saját döntésünket, minek az alapján hozhatjuk meg. Így szól erről maga Jézus Krisztus:
„Aki elvet engem, és nem fogadja el az én beszédeimet, annak van ítélő bírája: az az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon.” (János 12. fej. 48. vers, 123. old.)
Jézus beszédeiből pedig, egyértelműen kiderül a számunkra, hogy mit vár el tőlünk az Isten, kegyelmi ajándékáért cserébe:
„Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. Az ördögök is hiszik és rettegnek. Akarod-e tudni te ostoba ember, hogy a hit cselekedetek nélkül meddő?” (Jakab 2. fej. 19-20. versek, 259. old.)
„Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember nem csupán a hit által.” (Jakab 2. fej. 24. vers, 259. old.)
„Mert ahogyan a test halott lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül.” (Jakab 2. fej. 26. vers, 259. old.)
Jézus Krisztus ezt várja el keresztény testvéreitől, a legrövidebb összefoglalása szerint:
„Azt a parancsolatot kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.” (1.János 4. fej. 21. vers, 271. old.)
Mégpedig az Istentől tanulható „agapé” szeretet formája szerint, ami a méltatlanok iránt is megnyilvánuló, feltétel nélküli szeretet
Bizony, lehetünk vallásosak az Istenhit által, de nem lehetünk keresztények, Jézus Krisztus által megfogalmazott újszövetségi elvárásrend, megcselekvése nélkül. Minden keresztény vallásos, de nem minden vallásos keresztény. Ha megelégszünk a vallásossággal a kereszténység helyett, akkor az örök kárhozatot választottuk, az örök élet helyett. Pont azt a célt és lehetőséget veszítjük el, amit az Isten bűnmegváltó terve, Jézus Krisztus áldozata és feltámadása biztosít a számunkra. A KEGYELMET, AZ ÜDVÖSSÉGET, AZ ÖRÖK ÉLETET. Gondoljuk át újra és újra, hogy keresztények vagyunk, vagy csak vallásosak. Nem mindegy!
A következő igeverseket használtam fel az igehirdetés során:
Zsidó 11; 1-3. és 6. versek,
Ap. csel. 2; 38. vers,
Ap. csel. 2; 41-42. versek,
1.Korinthus 6; 9-11. versek,
Ap. csel. 17; 11. vers,
Ap. csel 2; 47. vers,
János 12; 48. vers,
Jakab 2; 19-20. 24. és 26. versek,
1.János 4; 21. vers.