Amikor a karácsonyi ünnepekre készülünk, óhatatlan előkerül a szeretet kérdése, és ez nem véletlen. Igaz, hogy keresztényi szempontból a karácsonyt vallási ünnepként definiálni nem túl szerencsés, hiszen a Szentírás erre sehol nem kötelez bennünket. Mégis Jézus Krisztus születésére emlékezni, még ha nem is tudjuk a pontos dátumot, nem ördögtől való dolog. Ugyanis, a megváltó földre érkezésével, egy különleges eseményt üdvözölhetünk.
Még pedig az isteni megváltó szeretet földre érkezését Jézus Krisztussal.
Miért mondhatjuk ezt el nyugodt lélekkel? Krisztus saját gyülekezet csak azokat a hitbéli vallási ünnepeket tartjuk, amikre az Újszövetségben, erre a Teremtőinkben kér bennünket. Amikor azonban a szeretetről beszélünk, akkor keresztényként a szeretet isteni formájának elsajátításáról és mindennapi megéléséről gondolkodunk. De miért?
Lehet különbség szeretet és szeretet között? Jó lenne, ha nem lenne, de sajnos van. Lehet nem jól szeretni? Bizony lehet. Az emberek közötti, világi értelemben vett szeretet sajnos, sokszor több sebből vérzik. Gondoljunk csak arra, amikor a másik emberben saját magunkat szeretjük, mert az egónk már akkorára nőtt, hogy erre van szükségünk. Vagy amikor a szeretetünk a másik ember külsőségeire vonatkozik, és ha az változik, oda a szeretetünk iránta. Sajnos mi emberek sokféleképpen tudunk, sőt akarunk szeretni. Odáig jutottunk a szeretet világi eltorzulásában, hogy egy neves írónk Lengyel Menyhért, kissé keserűen, azt fogalmazta meg egy írásában, hogy:
„Igazi emberszeretet, csak a kutyákban van.” (Lengyel Menyhért)
Szintén az emberi szeretetben anomáliára hívja fel a figyelmet egy világhírű francia író, Stendhal is, amikor azt írja nekünk, hogy:
„Nem szeretni, holott az ég szerető szívvel ajándékozott meg, annyi, mint magunkat és másokat megfosztani a boldogságtól.” (Stendhal, Marie-Henri Beyle)
Az irodalom számtalan példát mutat a szeretet különböző megnyilvánulásaira, visszatükröződéseire. Megkülönböztetünk szexusból eredő szeretetet, gyermeki és anyai szeretetet, baráti szeretetet, érdekből megélt szeretetet és sorolhatnánk hosszan, hányfélét.
Pedig a szeretetnek van olyan tökéletes formája, ami a Teremtőnktől ered, és örök érvényesű, mégis, az idők során, az emberi csere miatt, sajnos sokat változott és nem az előnyére. Istenünk megalkotta és Jézus Krisztussal elküldte nekünk a szeretetnek egy olyan formáját, ami az ember személyiségét alapvetően jó irányba tereli és ezzel a személyes kapcsolatait áldottá, azaz jól működővé teheti. Ez nem más, mint az „agapé” szeretet. A MÉLTATLANOK IRÁNT IS MEGNYILVÁNULÓ, FELTÉTEL NÉLKÜLI SZERETET!
A Teremtőnk nem hagy kétséget afelől, hogy az agapé szeretet az, amit nekünk szánt követésre, hiszen ő is ilyen módon szereti a teremtményeit, és tudja, hogy mire van szükségünk. Részleteiben is átadja nekünk, hogyan gyakoroljuk az iránta, és a másik ember iránti szeretetünket:
„Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; aki pedig nem szeret, az nem ismert meg az Istent, mert Isten szeretet. Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldi a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. Istent soha senki sem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk.” (1.János 4. fej. 7-11. versek, 271. old.)
„Abból tudjuk meg, hogy szeretjük Isten gyermekeit, ha szeretjük Istent, és megtartjuk az ő parancsolatait. Mert az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk, az ő parancsolatai pedig nem nehezek.” (1.János 5. fej. 2-3. versek, 271. old.)
A Teremtőnk, parancsolatai iránti engedelmességünk által győződhetett meg arról, hogy elsajátítottuk a szeretet isteni formáját. Amikor a Teremtőnk, a bűntelen Fia feláldozásával bizonyítja, egyébként bűnös teremtményei iránti szeretetet, nem csoda, ha elvárja tőlünk, az egymás iránti szeretetünk gyakorlását. Ezt az elvárását, és azt, hogy ezt hogyan tegyük, a következő igeversekben meg is fogalmazza eredményes:
„A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz, a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban előtte, a szolgálatkészségben fáradhatatlanok a lélekben buzgók: az Úrnak szolgáltak.” (Róma 12. fej. 9-11. versek, 183. old.)
„Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt. Mert azt, hogy ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne kívánd, és minden más parancsolatot ez az ige ebből össze: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A szeretet tehát a törvény betöltése.” (Róma 13. fej. 8-10. versek, 183. old.)
Szeretetünkkel TARTOZUNK az embertestvéreinknek! A szeretet egy olyan „lélekgyümölcs”, aminek a megtermését a Teremtőnk joggal elvárja családja tagjaitól. Keresztények között ezeknek természetesnek kellene lenniük:
„teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel, viseljétek el egymást szeretettel, igyekeznek megtartani a lélek egységét a békesség kötelékével.” (Efezus 4. fej. 2-3. versek, 220. old.)
„Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és kület, akkor tegyétek teljes örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.” (Filippi 2. fej. 1-4. versek, 224. old.)
A Szentírás Igéi megmutatják nekünk, hogy Isten, mint gondolkodik a szeretetről, és mit vár el tőlünk. Hogyan viselkedjünk újtestamentumi keresztényként, kapcsolatainkban. A világban működő szeretetet, így össze tudjuk hasonlítani az Istentől származó, és az embertől elvárható szeretet lélekgyümölccsel. A világban, az egyre sűrűsödő szeretetlenségből származó és felbomló, emberi kapcsolatok, gyűlködések, azt mutatják, hogy nélkülözik az isteni szeretet agapé formáját. Időről – időre felül kell bírálni a szeretetünk gyakorlatát, a Biblia alapján, hogy Isten útját járjuk-e ebben a kérdésben. Ha a legkisebb kétségünk is támadna efelől, keressük meg a fent említett igeverseket. Tanuljunk meg szeretni Istenünktől. Így adhat nekünk alkalmat többek között, ez a világi ünnep adventi elcsendesülése, az agapé szeretet, gyakorlására, megélésére.
A következő verseket használtam fel az igehirdetésben:
1.János 4; 7-11. versek,
1.János 5; 2-3. versek,
Róma 12; 9-11. versek,
Róma 13; 8-10. versek,
Efézus 4; 2. vers,
Filippi 2; 1-4. versek,
1.Korinthus 13; 1-8/a versek.