Az elmúlt vasárnapi igehirdetés témája a vallásról szólt. Emlékszem, fiatal koromban, – amikor még az előző társadalmi rendszer materialista világképe alanyi jogon járt nekünk – és az ezzel együtt járó ateista felfogás spirituális vakságában botorkáltam, a vallásos emberekről meg voltam győződve, hogy ők szellemileg megrekedt fogyatékosok. Csak jóval később, a fizikai tudományokban való ismereteim, és egy német atomfizikus, Max Planknak, aki az szubatomi fizika, és a kvantumelmélet atyjának is tekinthető, az anyag lényegéről szóló esszéje, döbbentett rá arra az egyszerű ténymegállapításra, hogy Istennek pedig lennie kell. Ezt nevezhetjük talán a vallás kialakulásának első lépéseként. Ez akkor számomra, akkora meggyőző erővel bírt, hogy az azóta összegyűlt ismereteim, csak egyre inkább megerősítettek ebben a hitemben. (Mondhatnánk erre, hogy: Az Úr útjai kifürkészhetetlenek.) Azóta már azt is tudom, hogy a Teremtőnknek feltett szándéka, hogy az egyéb lehetőségei mellett, a tudományokat is felhasználja arra a nemes célra, hogy az embert visszavezesse az ő országába. Egyre több meggyőző példát láthatunk erre a mai tudományos világban. Úgy gondoltam, hogy átadom nektek, megerősítés képpen, ezt a néhány soros bizonyítékot Isten létezéséről, ahogy egy tudós láthatja:
Max Plank: 1944. Firenze; „Az anyag lényege” című előadásából:
„Uraim, mint fizikus, aki egész életemet a józan tudomány, azaz az anyag kutatásának szenteltem, felmentve érzem magam attól a vádtól, hogy naiv embernek tartsanak, így bátran kijelenthetem, az atom területén végzett kutatásaim eredményeképpen a következőket: Az anyag önmagában nem létezik. Minden anyag csak egy bizonyos erő által keletkezik és létezik, amely erő az atom részecskéket rezgésbe hozza és azt az atomok legparányibb naprendszereként, összetartja. Mivel a világűrben sem egy intelligens, sem egy örök erő nem létezik, azt kell feltételeznünk, hogy e mögött az erő mögött egy intelligens szellem létezik. Ez a szellem minden anyag eredete. Nem a látható, a mulandó anyag a valós realitás, hanem a láthatatlan és halhatatlan szellem. Mivel azonban szellem önállóan nem létezhet, hanem minden szellemhez egy lény kell, hogy tartozzon, ezért tudomásul kell venni a szellemlények létezését. Egy szellem lény azonban nem teremtődhet meg önmagától, hanem meg kell, hogy teremtődjön. Ezért nem szégyellem megnevezni azt a titokzatos teremtőt, akit a földön az előző évezredek minden kultúrnépe megnevezett, Istent! Így láthatják, hogy napjainkban, amikor már nem hiszünk abban, hogy a szellem minden teremtés eredete, ezért Istentől eltávolodunk, pontosan a legparányibb anyag az, ami az igazságot felszínre hozza, a mai materialista őrület koporsójából átalakítja a világot. És az atom az elveszett és elfelejtett szellemi világ ajtaját újra kinyitja.”
Az Istenhit megfogalmazott valósága, egyszer és mindenkorra felnyitotta a szememet, ugyanakkor felajzotta, a spiritualitás iránti kíváncsiságomat. Sorban jöttek a kérdések a fejemben:
Most már vallásos vagyok? Ki az Isten? Hol az Isten? Milyen az Isten? Mi a célja a teremtett világgal? Akar e valamit az Isten? Mit akarhat az Isten, tőlem? A kérdések tömege válaszokért kiáltott és ennek utána kellett, hogy járjak. Minden kutatás és ezirányú információ ezek után, egy irányba mutatott. Az egyedüli megbízható bizonyítékokkal, és a megvalósuló isteni próféciákkal rendelkező, Isteni kijelentés, a 66 könyvből álló Szent Biblia felé. Amíg arra nem jöttem rá, hogy mit tartok a kezemben, és nem ismertem meg Isten csodálatos tervét, addig csak egy vak és bizonytalan Isten hitem volt. Már tulajdonképpen vallásos voltam, csak éppen azt nem tudtam, hogy Istenen kívül miben hiszek? Ehhez egy ténnyel kellett szembesülnöm, amiről addig nem volt tudomásom, és ez a következő volt:
A zsidó – keresztény Szentírás, az egy és igaz teremtő Isten, személyes, megváltó üzenete szeretett teremtményeihez, az emberekhez!!!
Amíg ez nem tudatosult bennem, addig csak vallásos voltam, ami bármit is jelenthetet, a spirituális vallási világban. Hindut, mohamedánt, buddhistát, taoistát, stb. vagy a keresztény vallás teljes felekezeti világának bármelyikét. Sőt, ezzel az is együtt járt, hogy minden valláshoz egy másik Isten kép is tartozott. Amikor azonban az ember kezébe veszi és megnyitja Isten személyes üzenetét, a Szent Bibliát, rá kell, hogy eszméljen arra az igazságra, hogy teremtő, kegyelmes, az emberi teremtményei megmentésére tervet hozó, örök Isten, csak egy van. Ezzel a kérdés eldőlni látszott. Kellő és autentikus válaszokat kapni, kérdéseinkre, csak is a Bibliából lehet. Így nyilatkozik meg maga a Teremtő erről:
„Én, én vagyok az Úr rajtam kívül nincs szabadító. Én mondtam meg, hogy megszabadítalak, én hirdettem, nem valamelyik idegen Isten. Ti vagytok a tanúim – így szól az Úr -, hogy én Isten vagyok. Ezután is csak én leszek! Nincs, aki kezemből kiragadjon, ha én cselekszem, ki másíthatja meg?” (Ézsaiás 43. fej. 10- 13. versek, 690. old)
Az Igazi kérdés tehát nem az, hogy: Van–e Isten? Hanem, hogy: MIT KÍVÁN TŐLÜNK AZ ISTEN?
Mert sokan vannak, akik hisznek az Istenben, de sokkal kevesebben, akik teljesítik is az akaratát. Maga a Sátán és kiszolgálói, az ördögök is hisznek Istenben, ahogy azt a Jakab levelében olvashatjuk:
„Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. Az ördögök is hiszik és rettegnek. Akarod e hát tudni te ostoba ember, hogy a hit cselekedetek nélkül meddő?” (Jakab 2. fej. 19-20. versek, 259. old.)
És mindjárt a választ is megadja nekünk:
„Mert ahogyan a test halott a lélek nélkül, úgy a hit is halott cselekedetek nélkül.” (26. vers, 259. old.)
Pedig kereszténynek lenni, csak az Istenben való hit alapján, az akarata teljesítése nélkül, nem lehet. Ha csak hitünk van Istenben, és az ő akarata helyett a sajátunkat, vagy valaki más akaratát teljesítjük, akkor vallásosak lehetünk ugyan, de keresztények, Krisztus követők, így biztos nem. Mert, hogy az azt jelenti, hogy ha Isten Fiát követjük, akkor Isten akaratát teljesítjük. Isten családjának tagjai, és az üdvösség várományosai, csak Isten és Isten Fiába való hittel, és Jézus Krisztus újszövetségi parancsolatainak teljesítésével lehetünk. Ez ugyanis Isten megváltó történelmi tervének utolsó ránk vonatkozó „felvonása”.
Ezt azonban, csak a Szent Bibliából tudhatjuk meg. Amikor pedig megnyílik előttünk Isten bölcsessége, akkor sorban jönnek a helyes válaszok és bizonyítékok, a Szentírás eredetéről és életünkben betöltött szerepéről:
„A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” (2. Timóteus 3. fej. 16-17. versek, 242. old.)
„Mert Isten Igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki meztelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk.” (Zsidó 4. fej. 12-13. versek, 248. old.)
„A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által.” (Róma 10. fej. 17. vers, 181. old.)
Saját érdekünkben különbséget kell tudnunk tenni a vallásosság és az újszövetségi kereszténység Krisztus hite között. Figyeljünk oda az Isten szavára a Biblia kijelentéseire, Jézus Krisztus parancsolataira. A kereszténység, a szabad akarat miatt, nem kötelező, de nélküle nincs üdvösség, csak az örök kárhozat. Nem pótolhatjuk, és nem helyettesíthetjük Isten parancsolatait emberi tradíciókkal. Lássuk meg Isten megváltó tervének történelmi lépéseit és felépítettségét. Fogadjuk meg a Jézusi kéréseket az Igéje alapján:
„De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat, és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban, Ő az igaz Isten és az örök élet. Gyermekeim őrizkedjetek a bálványoktól!” (1.János 5. fej. 20-21. versek, 272. old.)
„Aki túl lép ezen, és nem marad meg a Krisztus tanításában, abban nincs bene Isten; aki megmarad a tanításban, abban benne van az Atya is, meg a Fiú is.” (2.János 9. vers, 273. old.)
Krisztus saját gyülekezeteiben és egyházában, mi ezek szerint éljük meg kereszténységünket.
A következő igeverseket használtuk fel az igehirdetésben:
Ézsaiás 43; 10-13. versek,
Jakab 2; 19-20. és 26. versek,
2.Timóteus 3; 16-17. versek,
Róma 10; 17. vers, vers,
1.János 5; 20-21. versek,
2.János 9. vers.