Még keresztény vallási körökben is gyakran felmerülő és bizonytalanságot okozó kérdés, a bálványokkal való bármilyen kapcsolat létrejötte, és az ebből eredő bálványimádás tényének a helyes megítélése. Az üdvösség felé vezető „keskeny út” elhagyásának ugyanis, ez az egyik gyakran előforduló, kiváltó oka. Sok esetben éppen ennek a kérdésnek a helytelen, a Teremtőjétől eltérő felfogása, és gyakorlata okozza a legnagyobb bajt a keresztények életében. Az ószövetségnek szinte majd minden könyvében találkozhatunk evvel a problémával, és azokkal a tragikus következményekkel, amely a választott népet, éppen emiatt érték a történelme során. Ezekből a történetekből egy fontos következtetés vonható le a számunkra. A Teremtőnk, a bálványimádás emberi jelenségét, a vele szemben megvalósítható legnagyobb bűnként ítéli meg. Meg kell, hogy állapítsuk, Istenünk a legkisebb mértékben sem tudja tolerálni ezt a jelenséget. De nézzünk néhány bibliai példát arra, hogy tekint erre a kérdésre a világmindenség teremtője az örökéletű, tökéletes, egy, és igaz Isten:
„Én az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más Istened rajtam kívül! Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd, és ne tiszteld azokat, mert én az Úr a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is, harmad és negyedízig, ha gyűlölnek engem.” (5. Mózes 5. fej. 7-9. versek, 181. old.)
A tízparancsolat sorrendben is első két, ezért legfontosabb kijelentése, felhívja az ember figyelmét a bálványimádás bűnének isteni megítélésére. Ugyanígy rámutat, a figyelmen kívül hagyásának következményeire is:
„De ha mégis elfeledkezel Istenedről, az Úrról és más isteneket követsz, azokat tiszteled, és azok előtt borulsz le, kijelentem ma neked, hogy akkor menthetetlenül elvesztek!” (5. Mózes 8. fej. 19. vers, 185. old.)
„Megszégyenülnek a bálványimádók mind, akik bálványokkal dicsekszenek. Az Úr előtt borul le minden isten.”(97. Zsoltár 7. vers, 578. old.)
„Én vagyok az Úr, ez a nevem, nem adom dicsőségemet másnak, sem dicséretemet a bálványoknak.” (Ézsaiás 42. fej. 8. vers, 689. old.)
Azt hiszem ebből a néhány idézetből is rögtön kiderülhet, hogy a Teremtőnk ebben a fontos kérdésben, nem ismeri a tréfát. Súlyos következményekkel számolhatunk, ha teremtői és atyai minőségét megtagadva, azt valakire, vagy valamire próbálnánk átruházni. Ráadásul azzal tetéznénk ezt a bűnünket, hogy hozzájuk fohászkodnánk imádattal, kegyelemért, vagy gondjaink megoldásáért. Ez ugyanis, kimeríti a bálványimádás isteni kritériumát, ami minden esetben megvalósul, amikor a teremtmény megváltoztatja a Teremtőjéhez való kapcsolatának elsőrendű fontossági sorrendjét. Ezzel éppen az Isten tökéletességét, örök időtlenségét, teremtőképességét, és elkötelezett, irántunk érzett szeretetét vonnánk kétségbe. Azt hiszem ennél jobban megbántani az élet, az igazság, és a teremtés Urát nem lehet. Ne tegyük mi se, mert az üdvösségünk múlhat rajta. Létfontosságú tehát, hogy e kérdésben tisztán lássunk. Sok mindenkit szerethetünk, tisztelhetünk, de imádkozni, felé imádattal fordulni, kegyelmet és áldás válaszokat, sorsunk jobbra fordulását várni, csak az Atyától, Jézus Krisztustól és a Szent Szellem közbenjárásától lehet. Ez kizárólagosan az ő privilégiumuk. Senki mást nem illethetünk ilyen elvárással Isten szerint.
Még keresztényeknek is sokszor problémát okoz bálvány és isteni lény között különbséget tenni, pedig a Teremtőnk a Szentírásban egyértelműen tájékoztat minket az istenség kritériumairól. Nézzük, melyek ezek az Ige szerint:
„Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt. Minden általa lett és nélküle semmi sem, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága.” (János 1. fej. 1-4. versek, 104. old.)
„Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” (János 1. fej. 14. vers, 105. old.)
„Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság.” (1. Mózes 1. fej. 3. vers, 5. old.)
Láthatjuk, hogy a teremtés és az élet létrehozásának képessége, meghatározó ebben a kritérium rendszerben, és csak az Atya és a Fiú rendelkezik vele a Szent Szellem közbenjárásával.
„Sem apja, sem anyja, sem nemzetsége, sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de miután hasonló lett az Isten fiához, pap marad mindörökké.” (Zsidó 7. fej. 3. vers, 250. old.)
„aki nem testi parancsolat törvénye szerint lett azzá, hanem örökké való élet ereje szerint.” (Zsidó 7. fej. 16. vers, 250. old.)
Nos, ezen isteni minőségek felismerése alapján, el fogjuk tudni dönteni, hogy kit tehetünk imádat tárgyává, és kit nem. Kihez imádkozhatunk, és kihez nem. Kitől várhatunk kegyelmet és áldásokat életünkre. A keresztények életében ez alapvetően fontos kérdés. Ha a Teremtőnk újszövetségi elvárás rendjének eleget akarunk tenni, az üdvösség reményében, erre megkülönböztetett figyelemmel kell lennünk. Ami pedig a legfontosabb, hogy nem sértjük vérig meg a továbbiakban mennyei Atyánkat, szentségében. Ezért fontos dolog, hogy őszintén megbánva tévedésünket, minél előbb kérjük, a mindenható bocsánatát, tudatlanságunkban elkövetett bűnünkért. Nem szégyen ezt megtenni. A továbbiakban pedig tartózkodjunk a bűn ismétléstől. Ez ilyen egyszerű. Sok bajtól és problémától szabadíthatjuk meg magunkat, és keresztényi életünket áldásokban gazdagabbá, és élhetőbbé tehetjük, ha tisztán látunk ebben a kérdésben is. Isten családjában nem lehet bálványimádó!
Modern korunk internet és média lehetőségei, politikai, gazdasági és kulturális sokfélesége, még jobban megnehezíti a tisztánlátást a bálványok felismerésében. A nem isteni lények imádatán kívül, a pénz szerelme, a hatalom mindenek feletti akarása, a munka, az testi élet, a szexualitás stb. túlburjánzása, istenítése, mind-mind egy újabb bálvány megszületését, inspirálhatja. De, ha bibliai ismereteink alapján, helyesen értékeljük, és betartjuk az Istennel való kapcsolatunkban, a hozzátartozásunk elsőrendű fontossági sorrendjét, nem tévedhetünk el az üdvösség felé vezető úton. Fogadjuk meg Jézus Krisztus apostolainak tanácsait:
„Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek az ördög, mint ordító oroszlán jár szerte, keresve kit nyeljen el.” (1.Péter 5. fej. 8. vers, 265. old.)
„Gyermekeim, őrizkedjetek a bálványoktól!” (1.János 5. fej. 21. vers, 272. old.
A felhasznált igeversek a következők voltak:
5. Mózes 5; 7-9. versek,
5. Mózes 8; 19. vers,
97. Zsoltár 7. vers,
Ézsaiás 42; 8. vers,
Ézsaiás 46; 9-10. versek,
1. Mózes 1; 3. vers,
Zsidó 7; 3. vers,
Zsidó 7; 16. vers,
János 1; 1-4. versek,
János 1; 14. vers,
1. Péter 5; 8. vers,
1. János 5; 21. vers.