A kereszténység egyik legnagyobb problémájáról, a megosztottságról szólt a vasárnapi istentisztelet igehirdetése. Nem mai probléma ez, de egyre szélesebb körben nyilvánul meg. Már az első század vége felé találkoztak ezzel a problémával az apostolok, és a Szentírás újszövetségi levelei előre jelezték bekövetkeztét, a „hamis próféták” megjelenésében. A sátáni bomlasztó működési elv, az „osztd meg és uralkodj” elve már korán kikezdte az apostoli, krisztusi egyház egységét. A folyamat, azóta is tart. Erre utal, az a több ezer féle, keresztény felekezeti működésforma, amelyik egymáshoz képest, kisebb-nagyobb mértékben módosult, de mindenképpen különbözik a Teremtőnk bibliai üzenetében rögzített formától. A kérdés innentől kezdve teljesen jogos. Lehetünk e keresztények (Krisztus követők), ha nem követjük Krisztust?
A történelem során többször volt szándék az egység helyreállítására. Azonban a törekvés rendezőelvét, soha sem az isteni üzenet, a Teremtőnk kikezdhetetlen bölcsessége, hanem mindig a részrehajló, emberi igyekezet határozta meg. A reformok emberi törekvései ezért csak részeredményeket hozhattak, és a megalkuvás dugájába dőltek. Így az eredmény mindig csak újabb szakadást eredményezhetett, a Sátán legnagyobb megelégedésére.
A mai posztmodernnek nevezett világunkban sincs ez másként. Az igazság megismerhetőségének szubjektivitását tanító filozófiai irányzatok, arra biztatják a vallási felekezeteket, hogy az egység helyreállítása érdekében, fogadjuk el mindenki saját igazságát. Keressük az azonos pontokat hitelveinkben, és nézzük el egymás hitbéli tévelygéseit az
ÖKUMENIZMUS szentnek kinevezett védőernyője alatt.
De feláldozhatjuk-e a Bibliában magát hitelesen kijelentő, egy és igaz Isten igazságát, emberektől származó, és bizonytalan filozófiai fikciók oltárán? Megcsúfolhatjuk-e Isten igazságát? Figyelmen kívül hagyhatjuk-e Isten kizárólagos kéréseit?
Lehet-e erre más válasz, mint, hogy nem?
Következmények nélkül biztos, hogy nem.
Nézzünk körül a világban és látni fogjuk, a következményeket. Egy kárhozatba süllyedő világ néz vissza ránk.
A Teremtőnk tökéletességét, isteni mivoltát és szentségét megkérdőjelezve, nem is lehet más a következmény.
Ószövetségi példák serege figyelmeztet bennünket arra, hogy ezt nem tehetjük meg büntetlenül. Kórah, Dátán, Abirám, Mózes elleni lázadása, vagy Nádáb és Abihú önkényes áldozatbemutatása, a választott zsidó nép egész tragikus történelme, kemény és fájdalmas bibliai események ábrázolásával mutatja nekünk a megszívlelendő példákat. (4. Mózes 16; 1-35.versek, 151. old. és a 3. Mózes 10; 1-11. versek, 109. old.) Érdemes elolvasni őket!
De ha elfelejtkeznénk ezekről a példákról, a Szentírás igeverseiben, a Teremtőnk több helyen figyelmeztet erre bennünket:
„Semmit se tegyetek ahhoz az igéhez, amelyet én parancsolok nektek, se el ne vegyetek abból! Tartsátok meg Isteneteknek, az Úrnak parancsolatait, amelyeket én parancsolok nektek.” (5. Mózes 4. fej. 2. vers, 179.old.)
„Tartsatok meg és teljesítsetek minden igét, amelyet én parancsolok nektek! Semmit se tégy hozzá, se el ne végy belőle!” (5. Mózes 13. fej. 1. vers, 190. old.)
„Én bizonyságot teszek mindenkinek, aki a prófécia eme könyvének beszédeit hallja: Ha valaki hozzátesz ezekhez, arra az Isten azokat a csapásokat bocsájtja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben; ha pedig valaki elvesz e prófétai könyv igéiből, attól az Isten elveszi osztályrészét az élet fájából, a szent városból és mindabból, ami meg van írva ebben a könyvben.” (Jelenések könyve 22. fej. 18-19. versei, 292. old.)
Az újszövetség világában Jézus Krisztus saját gyülekezetei az Isten családja. Ö az egyházának névadója, főpapja, és az Isten Igéjén keresztül működtetője is. Ő tartja össze, tanítja, készíti fel követőit, a Szent Szellem segítségével, az üdvösségre. Újszövetség Krisztusi elvárás rendje, követendő parancsolatai, a Bibliából megismerhetők. Miután Istentől erednek nem változnak, és nem is változtathatók. Az újszövetségben példák sorát láthatjuk erre:
„Igyekezzetek megtartani a lélek egységét a békesség kötelékével. Egy a test, egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindenkinek, ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben.” (Efézus 4. fej. 3-6. versek, 220. old.)
„A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket testvéreim, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek közöttetek szakadások, hanem ugyanazzal az érzéssel és ugyanazzal a meggyőződéssel igazodjatok egymáshoz.” (1. Korinthus 1. fej.10. vers, 187.old.))
” Hát részekre szakítható-e a Krisztus?” (1. Korinthus 1. fej. 13. vers, 187. old.)
„Hanem elvetjük a szégyenletes titkos bűnöket; nem járunk ravaszságban, nem hamisítjuk meg az Isten Igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.” (2. Korinthus 4. fej. 2. vers, 205. old.)
„Aki túllép ezen, és nem marad meg a Krisztus tanításában, abban nincs benne Isten; aki megmarad a tanításban, abban benne van az Atya is, meg a Fiú is.” (2. János 9. vers, 273. old.))
A Biblia, bizonyító erejű igeversei birtokában kijelenthetjük, hogy az a keresztényi körökben, megnyilvánuló, ökumenikus törekvés, a kereszténység egyesítésének érdekében, az Isten számára teljesen elfogadhatatlan! Ezt láttuk az ó és az újszövetség isteni üzenetében egyaránt. Ha tiszteletben akarjuk tartani, a Teremtőnk tökéletes lényéből fakadó elvárásait, akkor a keresztény egység létrehozásának, egyetlen, Isten számára is elfogadható formája ma, az a RESTAURÁCIÓ. Az az, az eredetileg általa létrehozott, és a Bibliában megismerhető saját egyháza visszaállítására való, közös törekvés.
Ez felel meg egyedül, Isten Szentírásban megfogalmazott újszövetségi elvárásainak. A Krisztust követő keresztényi élet, feltételezi azt, hogy megtisztul, az emberi tradíciók évszázadok alatt rárakódott szennyeződéseitől. Ezt bármikor el lehet kezdeni, illetve lehet folytatni, mint ahogy erre számtalan példa van szerte a világban. Ugyanis, ez mindig egybe fog esni, Isten elvárásaival, és szeretetének segítő szándékú áldásaival. Krisztus Egyháza gyülekezetei ezen az úton járnak, és mutatnak példát a kezdetek óta, kitartva végig a nehéz időkben is, bízva Jézus Krisztus ígéretében, hogy; „és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta.” (Máté 16. fej.18. vers)
„Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre, visz és kevesen vannak, akik azt megtalálják.” (Máté 7. fej. 13-14. vers, 10. old.)
„Szeretteim, miközben teljes igyekezettel azon fáradoztam, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek, szükségesnek láttam, hogy ezt az intést megírjam; küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott.” (a „szentek” az ige szerint a megtért és bemeritkezett keresztények) (Júdás könyve 3. vers, 274. old.)
A keresztény egység, egyedül a Teremtőnk isteni bölcsességére alapozható, és Jézus Krisztus bibliai újszövetségi példáját követve, valósíthatják meg követői.
A felhasznált igeversek a következők voltak:4. Mózes 16; 1-35. versek,
3. Mózes 10; 1-11. versek,
Efezus 4; 3-7. versek,
Efezus 1; 22-23. versek,
Galata 1; 6-9, versek,
1. Korinthus 1; 10-13. versek,