Olyan téma került terítékre az elmúlt vasárnap gyülekezeti alkalmán, ami a mindennapi életünk részévé kellene, hogy váljon, ha igazán jót akarunk magunknak. Ez egy fajta szemléletmódot feltételez az embertől. Ez nem más, mint a prevenció, a megelőzés. Számtalan területén az életnek profitálhatunk a prevenció előnyeiből, az alkalmazásával. Ha csak az egészségünkre gondolunk, ami minden embert érint, bizony sok problémától megszabadulhatnánk. De egy sor egyéb fontos helyen is lenne létjogosultsága a megelőzésnek. Nincs ez másképpen a keresztényi életünkben sem. Komoly indokok szólnak amellett, hogy felelősen kezeljük a megelőzés kérdését.
De miért?
A Bibliából tudhatjuk, hogy Jézus Krisztus földről való távozása után, egy újszövetség létrejötte, biztosíthatta az emberek számára a bűneiktől való megszabadulás lehetőségét, az Isten családjába való bekerülését, és az üdvösségre jutás bizonyosságát. Ezeknek a lehetőségeknek a létrejöttére, az alábbi igeversek hívják fel a figyelmünket a Szentírásban:
„Hasonló képpen vette a poharat is, miután vacsoráltak és ezt mondta: „E pohár amaz újszövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.””(1. Korinthus 11. fej. 25. vers)
„A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg. Azért rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból.” (Apostolok cselekedetei 17. fej. 30-31. vers)
„Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat.” (2. Korinthus 5. fej. 10. vers)
Láthatjuk, hogy az újszövetség létrejöttével a Teremtőnk, a földi életünk során várja el teremtményeitől, az üzenetében megfogalmazott – egyébként értünk hozott – törvényeinek teljesítését, és ebben határozta meg az üdvösségre jutás lehetőségét is. Ennek a teljesülésének megítélését rábízta egyszülött Fiára, a megváltó Jézus Krisztusra. Az időpontját pedig, annak második eljövetelére tűzte ki, mégpedig az alábbiak szerint:
„Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is.”(Máté 24. fej. 27. vers)
„Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el. Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül.” (Máté 24. fej. 35-36. versek)
„Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti uratok.” (Máté 24. fej. 42. vers)
„Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!” (Máté 24. fej. 44. vers)
A Teremtőnk azzal, hogy nem árulta el Jézus visszatérésének időpontját, két legyet is ütött egy csapásra. Ismerve az emberi lélek mellék rezdüléseit, megakadályozta, hogy bárki visszaélhessen egy konkrét időpont manipulálásával. Ugyan akkor a bizonytalanság fenntartásával sarkalta teremtményeit, a kereszténysége mielőbbi felvállalására. Erre mutat rá Jézus Krisztus is a „tíz szűzről” mondott példabeszédében, a Máté evangélium 25. fejezet 1-13. verseiben, amit mindenkinek javaslok elolvasásra. Istenünk nem árult zsákbamacskát akkor sem, amikor arra utalt, hogy Krisztus ítélőszéke előtti ítélet, bizony számunkra tragikus következményekkel is járhat. Például, ha idejében nem élünk a megelőzés lehetőségével. Erre találunk egyértelmű utalást az Igében:
„Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz. De a gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosaknak, gyilkosoknak és paráznáknak, a varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak meglesz az osztályrésze a tűzzel és kénnel égő tóban: ez a második halál.” (Jelenések 21. fej. 7-8. versek)
Mind ezek tudatában, ahhoz, hogy ne kerüljünk méltatlan helyzetbe, igencsak felértékelődik, sőt, létfontosságúvá válik a prevenció, a megelőzés gyakorlata. Isten elvárásainak még az ítélet napja előtt bekövetkező teljesitésével. A második halál, a lélek elkárhozásának elkerülése még itt a földi életünkben kell, hogy megtörténjen.
Hogyan tegyük meg mindezt?
Az első és legfontosabb feladata az embernek, hogy kapcsolatba kerüljön és alaposan megismerje Isten nekünk küldött üzenetét a Szentírást. Ennek fontosságában erősít meg bennünket Jézus Krisztus is:
„Aki elvet engem, és nem fogadja el az én beszédeimet, annak van ítélő bírája: az az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon.” (János 12. fej. 48. vers)
A Biblia az, amiből az Istenbe és az ő Fiába vetett hitünk ébred és táplálkozik. Ami rávezet bennünket az Isten igazságára, és a megtérés szükségszerűségére. Egyben meggyőz minket a bűneink bocsánatára való bemerítkezés fontosságáról, és a Szent Szellem segítségének elfogadásáról. Az Ige alapos ismeret az, ami igazából rádöbbent bennünket életünk felelős cselekedeteinek fontossági sorrendjére. Végül csak ebből tudhatjuk meg, hogyan juthatunk Isten gyermekeként az Ő családjába, Krisztus Egyházába.
Ehhez kell az a szemléletmód, amit prevenciónak nevezünk, és aminek a segítségével még halálunk előtt szerezhetjük meg az üdvösség jogát Istentől.
Az Úr kegyelme legyen velünk!
A felhasznált igeversek a következők voltak:
1.Korinthus 11; 25 vers,
Ap. csel. 17; 30-31. versek,
2.Korinthus 5; 10. vers,
Máté 24; 27-36. versek,
Máté 24; 42-44. versek,
Máté 25; 1-13. versek,
Jelenések 20; 10. és 12-15. versek,