A vészterhes, nehéz időkben, mint amilyen ez a mostani is, felerősödik az emberi tulajdonságok jelentősége. A jóké is, de a rosszaké is. Van egy olyan emberi tulajdonság, amit a világ egyébként is előszeretettel használ, és amely szinte folyamatosan mérgezi az emberek közötti kapcsolatok rendszerét. Ez nem más, mint a másik ember feletti ítélkezés általánosan használt, ragadósan terjedő példája. Amiért időről – időre szót kell emelnünk erről a jelenségről, az az a tapasztalat, hogy még keresztény körökben is találkozhatunk vele. Nem csoda tehát, ha az elmúlt vasárnapi online istentiszteletünk igehirdetésében is erre fokuszáltunk. Teremtőnk üzenetében ugyanis nyomatékosan felhívja a figyelmünket, az ítélkezés személyiség torzító hatására, és a jézusi szeretet – üzenettel való összeférhetetlenségére. Álljon itt néhány olyan bibliai igevers, amely ennek fontosságát hangsúlyozza:
„Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel? Tulajdon urának áll, vagy esik. De meg fog állni, mert van hatalma az Úrnak arra, hogy megtartsa.” (Róma 14. fej. 4. vers)
„Akkor te miért ítéled el testvéredet? Vagy te is miért veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé. Mert megvan írva: „Élek én, így szól az Úr, bizony előttem fog meghajolni minden térd és minden nyelv magasztalni fogja Istent.” Tehát mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek. Többé tehát ne ítélkezzünk egymás felett, hanem inkább azt tartsátok jónak, hogy testvéreteknek se okozzatok megütközést vagy elbotlást.” (Róma 14. fej. 10-14. versek)
Látható, hogy az ítélkezés jogát a Teremtő és a teremtmény természetes viszonya meghatározza. Hiszen nem vagyunk a magunkéi, hanem alkotónk az Isten, tekint minket tulajdonának. Mi pedig, mint teremtmények, egyenrangúak vagyunk. Nincs jogunk az ítélkezésre. Jézus Krisztus ezt így fogalmazza meg tanítványainak:
„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek. Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem?” (Máté 7. fej. 1-2. versek)
A Teremtőnk véleménye, és ebből eredő elvárása is Igéjéből egyértelműen kiviláglik. Ő egyforma megítéléssel, gyermekeiként kezel bennünket. Szeret minket és jót akar nekünk. Ha megfogadjuk kéréseit, akkor szeretetben és a legkevesebb konfliktussal élhetjük az életünket egymással. Szabályait ugyanis értünk alkotta és nem ellenünk. Azok az emberi kapcsolatokat, optimálisan befolyásolják. Megvalósulhat közöttünk is Isten családjának, újszövetségi, krisztusi elve, amit Jézus Krisztus így foglalt össze a legrövidebben:
„Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény és ezt tanítják a próféták.” (Máté 7. fej. 12. vers)
Majd, amit Pál apostol is megerősít:
„Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok: el ne emésszétek egymást.” (Galata 5. fej. 14-15. versek)
Teremtőnk azonban nem csak elmondja nekünk a véleményét az ítélkezés bűnéről, de gondoskodó szeretetében azt is megmutatja nekünk, melyek azok a lélek gyümölcsök, emberi tulajdonságok, amiket ha elsajátítunk és megerősödünk bennük, kontrol alatt tarthatjuk, sőt el is hagyhatjuk, az ítélkezés már-már zsigeri szokását:
„A lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény. Akik pedig a Jézus Krisztuséi, a testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt.” (Galata 5. fej. 22-24. versek)
„Teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a lélek egységét a békesség kötelékével.” (Efézus 4. fej. 2-3. versek)
„Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.” (Efézus 4. fej. 32. vers)
Jézus Krisztus egész földi életében erre adott példát tanítványainak, és arra kérte őket:
„Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító és az én terhem könnyű.” (Máté 11. fej. 29-30. versek)
Láthattuk, hogy az ítélkezés hibáját, milyen emberi tulajdonságok megerősítésével lehet korrigálni. Ezekkel felülírhatjuk az ítélkezés bűnét, elnyerhetjük a Teremtőnk jóindulatát és kegyelmét, az üdvösség felé vezető utunkon, a megszentelődés elvárt folyamatában. Pál apostol rámutat az emberi ítélkezés jogtalanságára is, és fontos tanáccsal lát el bennünket:
„Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben. Ne álljatok bosszút önmagatokért szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek- így szól az Úr.”(Róma 12. fej. 18-19. versek)
„Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a lélekben, ha van irgalom és könyörület, akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok; ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.” Filippi 2. fej. 1-4. versek)
Ne felejtsük el kérni Isten segítségét imában ehhez a változáshoz, mert a magunk ereje kevés lesz ehhez a gondolkodás-módosításhoz. Ez egy kisebb fajta paradigmaváltást igényel a szemléletünkben. Az Istentől tanulható „agapé” szeretet ismeretére és alkalmazására lesz hozzá szükség, amit minden embernek tanulnia kell tőle. Ez pedig nem más, mint a méltatlanok iránti, feltétel nélküli szeretet. Ugyan is, Isten és Jézus Krisztus így szeret bennünket! És ezt várja el tőlünk is!
Tanuljunk meg, ítélkezés nélkül szeretetben élni, mert így lehetünk keresztényként tagjai Isten családjának. Ezzel tartozunk egymásnak!
A felhasznált igeversek a következők voltak:
Róma 14; 4. vers,
Róma 14; 10-14. versek,
Máté 7; 1-2. versek,
Galata 5; 14-15. versek,
Galata 5; 22-24. versek,
Efézus 4; 2-3. versek,
Efézus 4; 32. vers,
Máté 11; 29-30. versek,
Róma 12; 18-19. versek,
Filippi 2; 1-4. versek,
Róma 13; 8-10. versek.