Az elmúlt vasárnapi istentiszteletünk igehirdetésén, olyan témát választottam, aminek az ismerete nélkül az emberiség a legnagyobb fizikai és lelki-szellemi támadásoknak van kitéve, annak összes tragikus következményeivel együtt. A Bibliát gyakran forgató és ismerő keresztények között szállóigévé vált az a megállapítás, hogy a Sátán – mert ő róla lesz szó – egyik legnagyobb trükkje, hogy sikerült elhitetnie a világgal, hogy „ő nem is létezik”. Persze ezt a tévhitet csak azokkal lehet elhitetni, akik nem, vagy nem eléggé ismerik a Teremtő nekünk szánt üzenetét a Szentírást. Sokan vannak akik, a világban történő tragédiákat, gonoszságokat, embert nyomorító nehézségeket, nemes egyszerűséggel Isten nyakába varrják, mintha ő tehetne róla. Teszik ezt azzal a meggyőződéssel, hogy miért hagyja ezeket megtörténni, ha jóságos és szeret minket. Biztos ti is hallottatok ilyen véleményeket a profán világból.
Persze ha már találkoztunk azokkal a bibliai igeversekkel, amelyek tényként közlik velünk, hogy nem csak az Isten, létező lény, hanem sajnos legfőbb, vele szembeforduló angyali teremtménye a Sátán is, akkor már tudomást szerezhettünk létezéséről. Sőt ezek az igeversek arról is informálnak bennünket, hogy milyen lehetőségekkel, hatalommal, az életünket sokszor negatív irányba befolyásoló tulajdonságokkal rendelkezik. Ez a nagyon is létező lény az embernél magasabb intelligenciával rendelkezik, és nagy hibát vétünk, ha lebecsüljük. De nézzünk néhány olyan igeverset, ami a legkisebb kétséget sem hagyja bennünk valóságos létezése, irántunk való gyűlölete, és elpusztításunkra való törekvése, felől:
„Ti atyátoktól az ördögtől származtok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor, a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug és hazugságnak atyja.” (János 8. fej. 44. vers, 116. old.)
Vagy, amikor arról értesülünk az Igéből, hogy:
„És levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget; levettetett a földre, és vele együtt angyalai is levettettek.” (Jelenések 12. fej. 9. vers, 283. old.)
Vagy, amikor azt olvassuk, hogy:
„Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak.” (Efezus 6. fej. 12. vers, 222. old.)
Hogy ne legyenek kétségeink, olvassuk még el a következő fontos üzeneteket is:
„Ezeknek a gondolkozását e világ Istene megvakította, mert hitetlenek, és így nem látják meg a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világosságát, aki az Isten képmása.” (2.Korinthus 4. fej. 4. vers, 205. old.)
Itt a sátán kiszolgálóiról szólt Pál apostol. Majd Péter hívja fel a figyelmet, a hitetőre, amikor ezt írja:
„Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el.” (1. Péter 5. fej. 8. vers, 265. old.)
Mindnyájan elgondolkozhatunk azon, hogy ki védi meg azokat az embertársainkat, akik nincsenek e fontos információk birtokában. Nem tudják, hogy hogyan védhetik meg magukat és szeretteiket azoktól az életveszélyes támadásoktól, amelyek megkeseríthetik földi pályafutásunk idejét. De ami még fontosabb, kísértéseivel ellehetetlenítheti az üdvösségre való jutás Istentől kapott ajándékát. Persze ehhez kellenek a mi kísértésekre adott igenlő válaszaink, amik kívánságainkban fogalmazódnak meg. Ahogy, azt Jakab apostol fogalmazza meg levelében:
„Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: az Isten kísért engem, mert az Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal. Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz.” (Jakab 1. fej. 13-15. versek, 258. old.)
Ne feledjük, a rossz dolgok a Sátántól származnak az elpusztításunkra, a jó dolgok pedig Isten szeretetéből, az életre, és az üdvösségre. Ne féljünk, mert van megoldás. Ha megismerjük az ellenséget, akkor a védekezés is könnyebben megvalósítható. Annál is inkább, mert a Teremtőnk a megoldást is elküldte a Bibliában, amiről így olvashatunk:
„Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.” (János 10. fej. 27-30. versek, 119. old.)
A legrövidebb megfogalmazást a védekezés módszeréről pedig itt olvashatjuk:
„Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.” (Jakab 4. fej.7. vers, 260. old.)
Az Istenben és Jézus Krisztusban, való hitben, ha megállunk. Ha megtérve bízunk, az isteni igazságban. Ha felvértezzük magunkat az Ige ismeretével, és bemerítkezünk Jézus Krisztusba a bűneink bocsánatára. Ha Jézus Krisztus kezét fogva haladunk végig a „keskeny” úton, akkor elérhetjük, az üdvösséget. Ezekkel ugyanis „kiolthatjuk a gonosznak minden tüzes nyilát”. Ne felejtsük el, hogy Istenünk mi mindent tett meg értünk bűnös emberekért. Hálával tartozunk neki, amit engedelmességünkkel tudunk kifejezni. Pál apostol is erre figyelmeztet minket:
„Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek. Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába, akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata. Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény közül.” (Kolossé 1. fej. 12-15. versek, 227. old.)
A Sátán veszélyes ellenség, de a Krisztus Jézussal együtt legyőzhető. Lássuk magunk előtt mindig, a Sátán embert pusztító gonoszságát, és hasonlítsuk össze azt, Isten szeretetével, amiben saját Fiát áldozta megváltásunkért. Ez ébren tartja majd lankadó figyelmünket, a kísértések felismerésénél. Támaszkodjunk a Szent Szellem segítő készségére is, ha már bemerítkezésünkkel szert tettünk a „pártfogó” Szent Szellemre. A döntésünk így mindig helyes lesz, és egyezni fog a Teremtőnk elvárásaival.
A felhasznált igeversek a következők voltak:
János 8; 44. vers, Jelenések 12; 9. vers, Efezus 6; 12. vers, 2. Korinthus 4; 4. vers, 1. Péter 5; 8. vers, Jakab 1; 13-15. versek, János 10; 27-30. versek, Jakab 4; 7. vers, Kolossé 1; 12-15. versek.