Figyelve a világ megnyilvánulásait spirituális kérdésekben, azt kell, hogy mondjuk, az emberek el vannak havazva, a mindennapjaik meg és átélése gondjaival, így lelki spirituális kérdésekkel nem igen foglalkoznak. Óriási a témában a hiteles információ hiány, pedig hatalmas igény lenne a korrekt spirituális ismeretekre. A többség városi legendák jól hangzó megállapításai alapján tájékozódik, anélkül, hogy utána nézne, hiszen ideje sincs rá. A Sátán pedig dörgöli a tenyerét, hogy milyen könnyű dolga van, amikor tömegeket megtévesztve vezeti őket a biztos pusztulásba, a lélek halálába, a kárhozatba. Ugye nem feledjük Jézus Krisztus Sátánról szóló figyelmeztetését:
„Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug és a hazugság atyja.”(János 8. fej. 44. vers, 116. old.)
És azt se feledjük, amit a Jelenések könyvében olvashatunk János apostol figyelmeztető soraiban:
„De a gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosaknak, gyilkosoknak és paráznáknak, a varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak meglesz az osztályrésze a tűzzel és kénnel égő tóban: ez a második halál.” (Jelenések könyve 21. fej. 8. vers, 291. old.)
Ha megértettük e fontos figyelmeztető felhívásokat, úgy bátran elindulhatunk majd a kijelölt úton. Ezekből kiindulva, Máté evangéliuma két fontos igeversével alapozhatjuk meg a szándékunkat, amivel egyben útravalót is szeretnék adni, minden keresztény testvéremnek. Az Igében Jézus Krisztus ezt a példát adta a tanítványainak, és ezáltal mindnyájunknak. Feladat ugyanis nem más, mint az evangélium, a „jó hír” elvitele a világba. A magvetés.
„Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet bemerítve őket az Atyának, a Fiúnak, és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Máté 28. fej. 19-20. versek, 40. old.)
A négy evangélium, négy oldalról közelíti meg az újszövetség megalkotójának mondanivalóját, és egymást kiegészítve ad teljes képet Jézus Krisztus földi életéről, munkájáról, bűnmegváltó áldozatáról, haláláról és feltámadásáról. Máté evangéliuma elsősorban a zsidókhoz közelíti mondandóját. Márk evangéliuma az egyszerűbb néprétegekhez szól. Lukács inkább a pogány hitetlenekhez igazította stílusát. János pedig a gyülekezetekhez fordult az evangéliummal. Nagyobb mélységekben megmutatva Jézus Krisztus, az Isten Fia, messiás voltát, isteni lényének lehetőségeit.
Az evangéliumok, az apostoli levelekkel kiegészülve, egyértelművé teszik Jézus Krisztus kijelentéseit, magáról, feladatairól, Isten tervében betöltött szerepéről és fontos információkkal segítenek bennünket. A Teremtőnknek az a célja, hogy minél többet tudjunk meg, az emberért hozott tervéről, Jézus Krisztusról, és arról az újszövetségről, amit velünk szeretne megkötni. Felajánlja követőinek, hogy keresztényként, élve az örök élet lehetőségével, az üdvösségre eljuthassunk. Ezekről olvashatunk János evangéliumában:
„Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában. Sőt arra is adott neki hatalmat, hogy ítéletet tartson, mert ő az emberfia.” (János 5. fej. 26-27. versek, 110. old.)
„Én vagyok az Út, az Igazság, és az Élet; senki sem mehet az Atyához csakis én általam.” (János 14. fej. 6. vers, 124. old.)
Ha tisztába vagyunk az ige által ezekkel az alapinformációkkal, és tisztán látjuk Jézus Krisztus és az újszövetség szerepét Isten tervében, akkor magunk is elgondolkozhatunk azon, mit kért, a tanítványaitól. Miután Jézus Krisztus az ő egyházának a feje, és mi vagyunk az egyháza teste, és nincs más közvetítő csak a testvérünk Jézus Krisztus. Így mi vagyunk az egyházunk papjai. Ezért az evangélium hirdetése, mindnyájunk feladata, a tehetségünk és a lehetőségeink szerint.
Jézus Krisztus maga annak idején, számtalan csodát és jelet használt fel saját isteni eredete, és az evangélium hitelessége bizonyítására. Csodálatos gyógyításai, kenyérszaporításai, vízen járása, halott feltámasztása és nem utolsó sorban, saját feltámadása a halálából, mind egy – egy csodálatos bizonyító erejű jelként jelenik meg a bibliai leírásokban. Erről János apostol így emlékezik meg az evangéliumában:
„Sok más jelt is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus Krisztus az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.” (János 20. fej. 30-31. versek, 133. old.)
Mindezek segítenek bennünket, Jézus Krisztus követésében, elfogadásában, tiszteletében, az életünk hozzákötésében, és az Isten Igéjében való megmaradásban. Mi emberek azonban nem vagyunk képesek isteni csodákat tenni. Ugyanakkor, a Biblia teljessé válásával a csodák egyébként is elveszítették szerepüket, és létjogosultságukat. Sőt, megszűntjüket előre jelezte is az Igéjében. A mi feladatunk tehát nem lehet más, minthogy korrekt Biblia ismeret alapján, felvilágosítsuk szeretettel embertestvéreinket. Ugyanis ők azok, akik még óriási veszélyben vannak, és nem is tudnak róla. Nem tudnak Isten tervéről, a bűneiktől való megszabadulásuk lehetőségéről, és a Sátánról sem, aki az életükre tör. Ez nem könnyű, de nemes feladat. A Teremtőnk, Pál apostol ihletett szavain keresztül, mégis erre kér bennünket:
„Hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanitással.” (2. Timóteus 4. fej. 2. vers, 242. old.)
Mindezeket pedig, hogy hogyan hajtsuk végre, a magvetés szabályait figyelembe véve, erről olvashatunk Pál apostol tanításában:
„Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét.” (2.Timóteus 2. fej. 15. vers, 241. old.)
„Az ostoba és éretlen vitatkozások elől térj ki, tudva, hogy ezek viszálykodást szülnek. De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes, aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket, hátha az Isten megadja nekik egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot, és felocsúdjanak az ördög csapdájából, aki foglyul ejtette őket, hogy akaratát teljesítsék.” (2.Timóteus 2. fej. 23-26. versek, 241. old.)
Nem mindenki kerül abba a helyzetbe, hogy az evangéliumról széles körben osszon meg, hiteles bibliai információt, de készen kell állnunk arra, hogy válaszolni tudjunk, őszinte útkeresők kérdéseire. Sokszor pedig keresztényi életünk példája, adhat válaszokat a fel sem tett kérdésekre.
Jézus történetét, és Isten megváltó tervét minden magára valamit is adó kultúrembernek ismernie kellene a világon. Mert ők az élet Urai, ma is, és mindörökre. Ebben van nekünk tennivalónk, és nem is kevés.
A felhasznált igeversek a következők voltak:
János 8; 44. vers,
Jelenések 21; 8. vers,
Márk 16; 15-16. versek,
János 5; 26-27. versek,
János Márk 14; 6. verse,
János 20; 30-31. versek,
2.Timóteus 4; 2. vers,
2.Timóteus 2; 15. vers,
2.Timóteus 2; 23-26. versek.