A múlt vasárnapi online istentiszteleti összejövetelünk igehirdetési témáját természetesen az aktuális Anyák Napi ünnep inspirálta.
Ha keresztényi szemmel vizsgáljuk a kérdést és egy rövid történelmi áttekintést szeretnénk tenni ennek az ünnepnek a kialakulásáról, akkor arról győződhettünk meg, hogy a gyökerei visszanyúlnak a régmúlt időkbe. Az első írásban deklarált formáját keresve, egészen az emberi kultúra erkölcsi tartóoszlopaihoz kell visszamennünk. Ez pedig nem más, mint a Szentírás ószövetségi kijelentéseinek, alapkövének számító Tízparancsolat. Az 5. parancsolat ugyanis, olyan felszólítást tartalmaz, amely a kultúrákba ágyazódva, mai napig fontos, Istentől származó megemlékezést sugall. Mózes második könyvének 20. fejezetének 12. versében ugyanis ezt olvashatjuk:
„Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened az Úr ad neked!” (2.Mózes 20. fej. 12. vers, 77. old.)
Ennek a parancsolatnak a kiemelkedő fontosságát jelzi az a tény, hogy egy isteni ígéret is tartozik hozzá, és belekerült a tíz legfontosabb közé. A szülői, és elsősorban az anyai tapasztalat, és gondoskodás átadása az utódoknak, meghatározó fontosságú a családok és a társadalom számára. A Teremtőnk így biztosította és biztosítja a mai napig a női-anyai princípium hagyományozódását, a kultúránkat meghatározó fajfenntartási, a gyermeknevelési, a család összetartási és működtetési feladatokban.
Nem csoda tehát, ha a keresztény kultúrkör területein a világ is ünnepként emlékezik meg az anyákról. Igaz már az ókori görögök is tartottak ünnepségeket az anyák tiszteletére, elsősorban a termékenység megünneplése okán. Az angolok is tartottak, már az 1600-as években, a húsvéti vallási ünnephez kapcsolódó anya ünnepet, de általános nemzeti ünnepként csak a XX. század eleje óta ünneplik az anyákat. Már 1870-ben az USA-ban egy nőjogi aktivista Julia Howe javasolta, majd Anna Marie Jarvis elérte, hogy az akkori amerikai elnök, Woodrow Wilson 1914. május 9-i proklamációjában hivatalosan is nemzeti ünneppé tegye az Anyák Napját. 1917 május 8-a óta tartanak nemzetközi Anyák Napját, és 1928 óta miniszteri rendelet alapján, magyar országon is, hivatalos ünneppé nyilvánították.
Mai modernnek nevezett korunkban megállapíthatjuk, hogy időnként túlzottan is nagy feladat hárul, az anyákra. A klasszikus anyai feladatok mellett, az egyéb önmegvalósítási elképzelések megvalósítását is felvállaló anyákra, egyre súlyosabb terhek rakódnak. Erre figyelmeztetnek bennünket a házasságok felbomlásának riasztó statisztikái is. Ezért minden képpen a férfitársadalom tagjainak is szükségszerűen, ezekből a feladat többletekből át kell, hogy vállaljanak magukra. A család összetartó erejének megőrzése érdekében, módosulnia kell a hagyományos szerepeknek időnként, ha nem akarjuk, hogy a feladat súlya alatt megroppanjon a párunk egészsége, vagy tönkre menjen a házasságunk. Ehhez persze, mindkét részről nagyobb empátiára és feltétel nélküli szeretetre van szükség. Óriási előny, ha ezeket már megtanultuk Jézus Krisztustól. Erre mondja a Szentírásban a Teremtőnk, hogy ott, ahol az Úr parancsolatai is összekötik a házas feleket, ott a „hármas kötél nehezen szakad el.” Az Úr ehhez, a nőknek és anyáknak különleges érzelmi, és empatikus érzékenységet, adott, amit nekünk, férfiaknak, mint Isten áldását, hálával kell fogadnunk és elismernünk. Az sem véletlen, hogy ezek a női-anyai feladatkörök a Bibliában részletesen is kibontásra kerülnek.
Már, az ószövetségi Példabeszédek könyve, 31. fejezet 10-31. verseiben, is olvashatunk erről, összefoglalt formában, de számos egyéb helyen is találunk rá példákat. (Javaslom elolvasásra!)
Az újszövetségben, kiegészülve a jézusi szeretet elv betöltésével, az üdvösség reményében, újra fogalmazódtak a keresztényi megtért élet, női-anyai princípiumai. Az 1. Timóteushoz írott páli levélben találkozhatunk megfogadandó jótanácsokkal is. Nézzünk néhányat ezek közül:
„Ugyanígy az asszonyok is, tisztességes öltözetben, szemérmesen és mértékletesen ékesítsék magukat, ne hajfonatokkal és arannyal, gyöngyökkel, vagy drága ruhával, hanem azzal, ami az istenfélelmet valló asszonyokhoz illik, jó cselekedetekkel.” (1.Timóteus 2. fej. 9-10. versek, 237. old.)
Ezek az igeversek a józan mértékletességre, és a női princípiumokra való figyelem felhívásokról, a kellő egyensúly fenntartásáról szólnak.
„Ha pedig egy özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, ezek tanulják meg, hogy első sorban a saját házuk népét becsüljék meg, és hálájukat szüleik iránt róják le, mert ez kedves Istennek.”(1. Timóteus 5. fej. 4. verse, 238. old.)
„Ha pedig valaki övéiről és főként háza népéről nem gondoskodik, az megtagadja a hitet, és rosszabb a hitetlennél.” (1.Timóteus 5. fej. 8. vers, 238. old.)
Ezek az igeversek a józan mértékletességről, és a női princípiumokra való isteni figyelemfelhívásokról, azok kellő egyensúlyának fenntartásáról szólnak.
Isten Igéi gondoskodóan, teljes körű eligazítást adnak az anyai és női feladatokról. Érdemes ezeket újra és újra elolvasnunk és megszívlelnünk, még akkor is, ha ezek nem az ünnep igéi. Ezek ugyanis, mai világunkban is, az egészséges lelkű utódok felnevelését, és a családok összetartó erejét szolgálják, Isten bölcsessége szerint.
Az Újszövetségben, Jézus mindent átható nagy parancsolata, kiteljesítette a női-anyai feladatkör megvalósulását, azzal, hogy becsatornázta a férfi családmegtartó erejét is, a közös cél érdekében:
„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből, és szeresd felebarátodat, mint magadat.” (Máté 22; 37-39. versek, 30. old.)
„Engedelmeskedjetek egymásnak Krisztus félelmében. Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak; mert a férfi feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje az egyháznak, és ő a test üdvözítője is. De amint az egyház engedelmeskedik a Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben. Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte.” (Efézus 5; 21-25. versek, 222. old.)
Ezeket a szabályokat, a Teremtőnk, az emberi személyiség jegyek, és a család összetartó ereje, figyelembevételével alkotta meg a számunkra. A nem keresztény környezetben is univerzálisan működnek, ha elfogadják és élnek vele. Ezért különleges szerepe van a mai világban, a keresztényi párkapcsolat bibliai felélesztésének, mert tudhatjuk, hogy a Sátán bomlasztó, pusztító munkájának középpontjában, éppen a társadalom szövetének meghatározói, a családi párkapcsolatok vannak.
Nem csoda tehát, ha ezek a bibliai tanácsok, történelem során beívódtak a különböző nemzetek kultúrájába, majd megjelentek a társadalmak ünneprendjében is, mint követendő példák.
Igaz a kereskedelmi lobbi, már a kezdetek óta kissé eltorzítja az ünnep eredeti szándékát, de ha a megemlékezésben nem felejtkezünk meg Isten eredeti bibliai üzenetéről, akkor még ez is belefér. Az ünnep helyes értelmezése és megélése pedig, segíthet bennünket kihasználni, a család fenntartásának és működtetésének optimális lehetőségét. Az anyai funkciók pótolhatatlanok, és Isten után, az emberi szeretet legmélyebb forrásai. Már-már „agapé” szintű. Olyan isteni áldás ez, ami méltó a tiszteletre és az ünneplésre. Mi férfiak pedig, minden év egy kijelölt napján, nálunk május első vasárnapján, elismerően meghajtjuk a fejünket, a női princípium eme csodája előtt. Az év többi napján pedig, hozzátehetjük a magunkét. Mert ez a mi fele-ségünk, ahogy ezt a csodálatos magyar nyelv kifejezi. Kijár az őszinte tisztelet, a feleségeknek, édesanyáknak, nagymamáknak és a dédikéknek is. A jó Isten kegyelme és áldásai legyenek velük.
A felhasznált igeversek a következők voltak:
2. Mózes 20; 12. verse,
Példabeszédek 31; 10-31. versek,
1. Timóteus 2; 9-10. versek
1. Timóteus 5; 4. és 8. versek,
Máté 22; 37-39.versek,
Efezus 5; 21-25. versek.