Az múlt vasárnapi alkalmunkon az istentiszteletben nem véletlenül foglalkoztunk külön magával az igehirdetéssel, és annak fontosságával. Ugyanis, azzal a konkrét céllal tettük ezt, hogy minél jobban megismerjük Isten üzenetét, hogy azután minél szélesebb körben fel tudjuk hívni a figyelmét az embereknek, egy fontos tényre. Mégpedig arra, hogy a világban a történések nem a puszta véletlenek sorozata, mint ahogy azt sokan vélik, hanem az emberi történelem folyása, egy konkrét isteni terv mentén zajlik. Mégpedig azzal a konkrét céllal, hogy a teremtett emberiség megismerje a bűn világba kerülésének történetét. Az emberre gyakorolt személyiség romboló hatását, és az e miatt bekövetkező, Istentől való elszakadás következményeit. Ugyanis, a Teremtőnk, atyai szeretetéből létrejött lélekmentő terve az, ami ennek az állapotnak a megoldására született. Ez az a terv, amit Szentírásnak, Bibliának, Isten üzenetének nevezünk. Erről a tervről tanúskodnak azok az igeversek, amelyekben az alábbi próféciákat is olvashatjuk:
„Semmivé teszi az Úr a nemzetek tervét, meghiúsítja a népek szándékait. De az Úr terve örökké megmarad, szívének szándéka nemzedékről nemzedékre. Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott.” (33. Zsoltár 10-12. versek,)
„De az Úr örökké a trónján ül, fölállította bírói székét. Igazságosan bíráskodik a világ fölött, részrehajlás nélkül ítéli a nemzeteket.” (9. Zsoltár 8-9. versek, 528. old.)
„Ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.” (Ézsaiás 55. fej. 11. vers, 704. old.)
Láthatjuk, hogy a nemzetek magabízó vezetői, amikor Istentől elszakadva, saját maguk tákolta erkölcsi normák szerint vezetik népüket, szembe fordulva a Teremtőnk elvárásrendjével, ott szomorú sors vár a népre. Ők csak felvállalt, megtért, hitükben és Istennel való személyes újszövetségi kapcsolatukban bízhatnak. Erre bíztat minket Jézus Krisztus és az evangélium.
Ezért fontos feladata minden kereszténynek, hogy Isten történelmi bűnmegváltó tervének végső megvalósulását, az újszövetségi evangéliumot, a maga tisztaságában, juttassuk el, minél több emberhez. Ezt kérte Jézus Krisztus a tanítványoktól, és kéri mitőlünk is, az újszövetségben. Márk az evangéliumában ezt az útravalót adta, minden keresztény testvérnek, úgy, ahogyan Jézus Krisztus feladatul tűzte ki neki, és a többi tanítványnak, az evangélium, a „jó hír” elvitelét a világba.
„Ezután így szólt hozzájuk: „Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz, és bemeritkezik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.” (Márk 16. fej.15-16. versek, 64. old.)
Mint tudjuk, evangéliumból négy került be a Bibliába. A négy evangélium, négy oldalról közelíti meg az újszövetség megalkotójának mondanivalóját. Így, egymást kiegészítve ad, teljes képet Jézus Krisztus földi életéről, munkájáról, bűnmegváltó áldozatáról, haláláról és feltámadásáról. Máté evangéliuma, elsősorban a zsidókhoz igyekszik közelíteni mondandóját. Márk evangéliuma inkább az egyszerűbb néprétegekhez szól. Lukács a pogány hitetlenekhez igazította stílusát. János pedig a gyülekezetekhez fordult az evangéliummal. Nagyobb mélységekben megmutatva Jézus Krisztus, az Isten Fia, messiás voltát, isteni lényének lehetőségeit.
A négy evangélium így együtt adják azt a teljes és hiteles képet a messiás megváltóról. Egyértelművé teszik Jézus Krisztus, kijelentéseit, magáról és feladatairól. A cél, hogy minél többet tudjunk meg róla ahhoz, hogy példáját követni, és azt tovább adni tudjuk. Ezt olvashatjuk János evangéliumában róla:
„Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában. Sőt arra is adott neki hatalmat, hogy ítéletet tartson, mert ő az emberfia.” (János 5. fej. 26-27. versek, 110. old.)
„Jézus így válaszolt: „Én vagyok az Út, az Igazság, és az Élet; senki sem mehet az Atyához csakis én általam.” (János 14. fej. 6. vers, 124. old.)
Sokszor a körülmények határozzák meg, melyik evangéliumhoz forduljunk kezdetben, de a teljes képhez mindegyikre szükségünk van. Az apostoli levelek azután megerősítik, kibontják és hitelesítik a négy evangélium együttes mondanivalóját.
Jézus Krisztus maga számtalan jelet használt fel saját isteni eredete, és az evangélium hitelessége bizonyítására. Számos csodálatos gyógyítása, kenyérszaporítása, vízen járása, és nem utolsó sorban, feltámadása, mind egy – egy bizonyító erejű jelként jelenik meg a bibliai leírásokban. Erről János apostol, így emlékezik meg evangéliumában:
„Sok más jelt is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus Krisztus az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.” (János 20. fej. 30-31. versek, 133. old.)
Mindezek segítenek bennünket, Jézus Krisztus követésében, elfogadásában, istenfiúságának tiszteletében, az életünk hozzákötésében, és az Isten Igéjében való megmaradásban.
Jézus történetét minden magára valamit is adó kultúrembernek ismernie kellene a világon. Mert ő az élet Ura ma is, és mindörökre. Az emberi történelem színpadán, Isten tervének utolsó felvonása, az újszövetség. Ez zajlik napjainkban is. Ezt kötötte meg Jézus Krisztus áldozatával, halálával és feltámadásával. Reményt adva minden ember számára, aki saját akaratából a kapcsolatát rendezni akarja Teremtőjével. Újra bízva az üdvösség lehetőségében, Isten családja tagjaként, Krisztus Egyháza gyülekezeteiben.
Könnyen átlátható, hogy e csodálatos lehetőséget minél több embernek meg kell mutatnunk, hogy részesülhessenek benne.
A legszomorúbb jövőkép számunkra, hogy Jézus Krisztus második eljövetelekor, az ítélet napján, milliók, lehajtott fejjel, tartanak a kárhozatba. Ez inspiráljon mindnyájunkat az evangélium hirdetésére.
A felhasznált igeversek a következők voltak:
33. Zsoltár 10-12. versek,
9. Zsoltár 8-9. versek,
Ézsaiás 55; 11. vers,
Márk 16; 15-16. versek,
János 5; 26-27. versek,
János 14; 6. verse,
János 20; 30-31. versek.