A vasárnapi istentisztelet az Anyák Napja ünnep jegyében zajlott. Egy rövid történeti áttekintés után megállapíthattuk, hogy a világi ünnepek sorában általánossá, igazán a XX. század eleje óta vált. Magyarországon 1948 óta elfogadott ünnep, ami május első vasárnapjára tevődött. Az ünnep érdekessége, hogy a világi, az Anyák Napját a termékenység tisztelete szempontjából közelítette meg. A kereszténység pedig, az Istentől származó tízparancsolat szülőkre vonatkozó 5. parancsolata alapján, hívja fel a figyelmet a tiszteletre:
„Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened az Úr ad neked!” (2.Mózes 20. fej. 12. vers)
A későbbiekben pedig kiemeli a Teremtőnk a Szentírásban, a nők fontos szerepét a gyermekek világrahozatalában, az anyai szeretetet felnevelésükben, feladatait a család működtetésében és összetartásában. Ez a két megközelítési szemlélet keveredése figyelhető meg még a mai napig is, az Anyák Napja létrehozásában, megünneplésének szokásrendjében.
Ha keresztényként tekintünk az Anyák Napjára, nem mehetünk el szó nélkül a teremtés ténye mellett. Szólnunk kell arról, hogy a Teremtőnk, amikor megteremtette az első emberpárt, bölcsen előre megtervezte a teremtett világ benépesítésének lehetőségét. Ehhez teremtett két különböző embert, akik egymást harmonikusan kiegészítve képesek voltak, és azok ma is, megvalósítani elképzeléseit. Nőt és férfit teremtett az Úr.
Az Anyák Napján arra emlékezünk, hogy a nőket az Isten olyan anyai tulajdonságokkal ruházta fel, amelyek egyediek, csodálatosak és tiszteletre méltóak. Az anyák fizikai, lelki és egyéb adottságai is figyelemre és elismerésre késztetnek. A születendő gyermekek kihordása, világrahozatala, különleges fizikai képességeket feltételeznek. A felnevelésük pedig különleges érzelmi intelligenciát, érzékenységet, türelmet, empatikus képességet, eltökélt lelkierőt, és a szeretet szinte „agapéi” /isteni/ dimenzióit kívánják meg. Ezeket mi férfiak csak próbáljuk megérteni, őszinte csodálattal. A Teremtőnk ezekkel a képességekkel ruházta fel és áldotta meg az anyákat. A gyermekvállalás idején, ezek az anyai tulajdonságok felerősödve teljesednek be a feladatok ellátásához, de ugyanúgy megtalálhatók a családok összetartásában és a párkapcsolatokban is.
Erre emlékeztetnek bennünket az ószövetségben a Példabeszédek könyve 31. fej. 10-31. versei, amit javaslok elolvasni mindenkinek. (Az online istentisztelet során ezt természetesen felolvastuk!)
Az újszövetségben a krisztusi szeretet elvének betöltődése az emberi viszonyok rendszerébe, újra fogalmazta és megerősítette, a keresztényi megtért élet, női-anyai princípiumait, az üdvösség reményében. Ehhez járulnak hozzá azok a segítő szándékú elvárások, jótanácsok, amit Isten ihletett emberei fogalmaztak meg a Bibliában. Nézzünk néhányat ezek közül:
„Ugyanígy az asszonyok közül is, tisztességes öltözetben, szemérmesen és mértékletesen ékesítsék magukat, ne hajfonatokkal és arannyal, gyöngyökkel, vagy drága ruhával, hanem azzal, ami az istenfélelmet valló asszonyokhoz illik, jó cselekedetekkel.” (1.Timóteus 2. fej. 9-10. versek)
„Ha pedig valaki övéiről és főleg háza népéről nem gondoskodik, az megtagadja a hitet, és rosszabb a hitetlennél.” (1.Timóteus 5. fej. 4. verse)
Isten Igéi gondoskodóan teljeskörű eligazítást adnak az anyai és női feladatokról, még akkor is, amikor figyelmeztetőek.
A gyermekek, anyák iránti tiszteletére az újszövetség külön is felhívja a figyelmet, amire szintén példát mutat a Szentírás:
„Ha pedig egy özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, ezek tanulják meg, hogy elsősorban a saját házuk népét becsüljék meg, és hálájukat szüleik iránt róják le, mert ez kedves Istennek.” (1.Timóteus 5. fej. 8. vers)
Mai modernnek nevezett világunkban azt látjuk, hogy a hagyományos női-anyai feladatok is megváltoznak. A klasszikus anyai szerepek mellett, egyéb, az önmegvalósítást megvalósító törekvések, sokszor túlzottan nagy feladatokat rónak az anyákra. Az ezekből adódó plusz feladatokból, a férfitársadalom tagjainak is ki kell, hogy vegyék a részüket, ha nem akarják kockáztatni a párjuk egészségét, netán a család összetartását, a házasságukat. Ez mindkét részről kölcsönös empátiát és feltétel nélküli szeretetet igényel. Óriási előny ilyenkor, ha a kapcsolatukat az Úr parancsolatai is összekötik. Ahogy a Bibliában olvashatjuk: „A hármas kötél nehezen szakad el.”
Mai világunkban az egészséges lelkű utódok felnövekedését és a családok összetartó erejét, egyedül Isten bölcsessége képes megtartani. Jézus Krisztus mindent átható újszövetségi „nagy parancsolata” becsatornázta a férfi családmegtartó erejét is, a közös cél, az utód felnevelés, érdekében.
„Jézus így felelt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.” (Máté 22. fej. 37-39. versek)
„Engedelmeskedjetek egymásnak Krisztus félelmében. Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak; mert a férfi feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje az egyháznak, és ő a test üdvözítője is. De amint az egyház engedelmeskedik a Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben. Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte.” (Efézus 5. fej. 21-25. versek)
Isten előre látta, hogy csak az egymásrautaltság, a közös teherviselés, és empátia, adhat megoldást a modernkori kihívásokra. Az Úr, a parancsolatait, az emberi jellemvonások figyelembevételével alkotta meg, amelyek univerzálisan képesek működtetni a családokat, ha betartják őket. Még a nem keresztény környezetben is. Ezért nem csoda, ha ezek a történelem során beívódtak, a nemzetek kultúrájába, majd a társadalmak ünneprendjébe is. Az anyák és nőtársaink, társadalom építő és megtartó funkciói, pótolhatatlanok és az emberi szeretet legmélyebb forrásai. Olyan isteni áldások ezek, amelyek méltók a tiszteletre és az ünneplésre, és ami előtt meg kell, hogy hajtsuk a fejünket. Kijár az őszinte tisztelet a feleségeknek, édesanyáknak, nagyikáknak és dédikéknek egyaránt. A jó isten kegyelme és áldása legyen velük.
A felhasznált igeversek a következők voltak:
2. Mózes 20; 12. vers,
Példabeszédek 31; 10-31. versek /javasolt olvasni/,
1.Timóteus 2; 9-10. versek,
1.Timóteus 5; 8. vers,
1.Timóteus 8; 4. vers,
Máté 22; 37-39. versek,
Efézus 5; 21-25. versek,
Máté 11; 28-29. versek.