Azért kényes kérdés a hatalom, mert a működését alapvetően meghatározza, a Bibliából megismerhető két spirituális alapfeltevés: Mit fogadunk el, és kit akarunk követni, a meglévő két hatalomforrás közül? Jézus Krisztus ezt így fogalmazza meg az evangéliumokban:
„Nem szolgálhat két Úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” (Máté 6. fej. 24. vers, 9. old.)
Láthatjuk, hogy különbséget kell, tegyünk a világban általánosan zajló, emberek közötti hatalmi viszonyok, és az igaz kereszténység által képviselt Isteni hatalmi viszonyok között. A világi hatalmi megközelítést, egyre inkább áthatja a materialista világkép, az emberi tudást középpontba állító felfogás. Ez azonban magán viseli az emberi tökéletlenség összes ismérvét, legfőképpen a „szubjektív” megközelítés, és a „relatív” hozzáállás hiba lehetőségeit. Ez érvényesül a világban. Emberektől ered, de a Sátán az értelmi szerző.
-Ezzel kell szembe állítanunk a hatalom fogalmának egy másik dimenzióját. Ez nem más, mint a teremtő Istentől eredő, és a Szent Biblia 66 könyvében, kijelentett, és azon alapuló kreacionista felfogás, hatalmi viszony rendszere. Szemben a világ, hatalmi viszony rendszerével, ez az idő dimenzión túli, örök érvényű isteni bölcsességből ered, ezért „objektív” és „abszolút” érvényű. El lehet dönteni, hogy melyiket tartjuk megbízhatóbbnak! Melyiket követjük, a szabad akarat okán?
Természetesen, az Úr egyházához tartozó keresztények számára, ez utóbbi csak az elfogadható.
Miért jelenthetjük ezt ki nagy biztonsággal?
Nos, a számunkra a Szentírásban elküldött isteni üzenet, felelősséggel rendezi a hatalmi viszonyok rendszerét.
Többféle, alapvetően fontos, hatalmi viszonyt különböztethetünk meg a Bibliában.
-Az első és legfontosabb a Teremtő isteni lények, a szentháromság, és a teremtmény közötti hatalmi viszony. Nézzünk néhány igeverset, ami ezt egyértelműen elrendezi. Ézsaiás könyvében, majd a Zsoltárok verseiben:
„Emlékezzetek az ősrégi dolgokra, mert én vagyok az Isten, nincs más, Isten vagyok, nincs hozzám hasonló! Előre megmondtam a jövendőt, és régen a még meg nem történteket. Ezt mondom: Megvalósul tervem, mindent megteszek, ami nekem tetszik.” (Ézsaiás 46. fej. 9-10. versek, 695. old.)
„De az Úr örökké trónján ül, fölállította bírói székét. Igazságosan bíráskodik a világ fölött, részrehajlás nélkül ítéli a nemzeteket.” (9. Zsoltár 8-9. versek, 528. old.)
-A számunkra meghatározó Újszövetségben, csak annyi a változás, hogy az Isten egyszülött fiára Jézus Krisztusra testálja teljes végrehajtói és kegyelmi hatalmát. Ő pedig ezután betöltötte áldozatával és szeretetével a törvényt, majd távoztával elküldte a Szent Szellemét Istennek:
„Még beszélt, amikor íme, fényes felhő árnyékolta be őket, és hang hallatszott a felhőből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!” (Máté 17. fej. 5. vers, 23. old.)
„Az Atya nem is ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki Őt elküldte.” (János 5. fej. 22-23. versek, 110. old.)
„Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában. Sőt, arra is adott neki hatalmat, hogy ítéletet tartson, mert Ő az Emberfia.” (János 5. fej. 26-27. versek, 110. old.)
„A Pártfogó pedig, a Szent Szellem, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.” (János 14. fej. 26. vers, 125. old.)
-Istenség és az ember hatalmi viszonyát, a hitnek, a teljes bizalomnak, és ennek a hatalomnak való megfelelésnek, kell jellemeznie. Ez ugyanis a Teremtő és a teremtmény természetes viszonyán alapul. A Teremtőnk ezt tudja csak elfogadni, a krisztusi minta alapján, az üdvösség zálogaként. Az pedig a Bibliából tökéletesen megismerhető.
-A másik fontos hatalmi viszonyrendszer, az ember és ember közötti viszony. Ez két részre oszlik. Az egyenrangú, mellérendelt hatalmi viszony, általában az emberek között. A másik, az alá-fölé rendeltségi viszony, a világi vezetők és vezetettek között. A Szentírás ebben is egyértelműen nyilatkozik, amikor benne Jézus Krisztus szól hozzánk:
„Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (János 13. fej. 34-35. versek, 124. old.)
„De ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyátoknak se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van. Ne hívassátok magatokat tanítóknak se, mert egy a ti tanítótok: a Krisztus. Aki pedig a legnagyobb közületek, az legyen szolgátok! Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.” (Máté 23. fej. 8-12. versek, 31. old.)
-Talán a legkifejezőbb ember és ember közötti hatalmi viszonyra utaló igevers a Bibliában a következő, amin szintén el lehet gondolkodni:
„Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.” (Filippi 2. fej. 3-4. versek, 224. old.)
-A világi felsőbbségek, vezetők és vezetettek közötti kapcsolatról pedig, szintén rendelkezik a Teremtőnk a Bibliában. A következő igékben olvashatunk róla:
„Jézus megkérdezte tőlük: Kié ez a kép és ez a felirat? „A császáré” – felelték. Jézus erre kijelentette: ”Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.” (Máté 22. fej. 20-21. versek, 30. old.)
„Emlékeztesd őket arra, hogy rendeljék alá magukat a hatóságoknak és a felsőbbségeknek engedelmeskedjenek, és legyenek készen minden jó cselekedetre.” (Tituszhoz írott levél 3. fej. 1. vers, 244. old.)
-A világi hatalom és az isteni hatalom (keresztények) emberi konfliktusa esetén, keresztények számára a választásnak egyértelműnek kell lennie, még ha az hátrányokkal járna is. Erről tesz tanúbizonyságot Péter és a többi apostol, elfogatásukkor a főpapi nagytanács előtt:
„Péter és az apostolok így válaszoltak: „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek.” (Apostolok cselekedetei 5. fej. 29. vers, 140. old.)
-Végül szót kell ejtenünk még egy hatalmi viszonyról, ami befolyásolja az életünket itt a földi világban, és ez nem más, mint a Sátán, mint hatalmi tényező. Viszonya a Teremtővel, de különösen az emberrel.
-Az Istennel való viszonya az egyszerűbben magyarázható. Hiszen mint fellázadt teremtmény a hatalmi viszonya Istennel, nem kérdőjelezhető meg. Sorsa, a Teremtővel vívott harcában, Jézus Krisztus áldozatával és feltámadásával megpecsételtetett. Istennek, mindenek feletti hatalma az, ami érvényesül Sátán felett, és a benne megtestesült halál felett.
-Az emberhez való hatalmi viszonya azonban más. Az (1. Péter 5. fej. 8. vers, 265. old. és János 8. fej. 44. vers, 116. old.) versekből egyértelműen kiderül, hogy a Sátán az elpusztításunkra törekszik. Isten és Jézus védőhálója nélkül, sajnos ezt jó hatásfokkal meg is teszi, mert ha őt szolgáljuk, hatalmában áll. Ezt a hatalmát azonban csak akkor tudja gyakorolni felettünk, ha mi azt elfogadjuk tőle, és a magunkévá tesszük.
-Ha megtartjuk az ember és ember közötti isteni elvárás, szereteten és tiszteleten alapuló hatalmi viszonyát, akkor a Sátánnal való harchoz, – mert ez harc a javából – megkapjuk Isten minden segítségét. Melyek ezek? Az Igéjét, a Szentírást. Családjának, gyülekezeteinek védőszárnyait, ami az ő egyháza. A megtérésünkkel és bemerítkezésünkkel, a kegyelmét, Jézus áldozatán keresztül. Végül a Szent Szellem segítségét, és ezzel egyben az üdvösség jogát is.
Amikor pedig majd, helyre áll a szeretet alapú Isteni rend, ahogy azt Jelenések könyvében olvashatjuk, a hatalmi viszonyok is végleg rendeződnek.
„Aki győz, örökölni fogja mindezt és Istene leszek annak az pedig fiam lesz.” (Jelenések 21. fej. 7. vers, 290. old.)
A felhasznált igeversek a következők voltak:
Máté 6; 24. vers,
Ézsaiás 46; 9-10,
9. Zsoltár 8-9. versek,
Máté 17; 1-5. versek,
János 5; 22-23. és 26-27. versek,
János 14; 26. vers,
János 13; 34-35. versek,
Máté 23; 8-12. versek,
Filippi 2; 3-4. versek,
Máté 22; 20-21. versek,
Titusz 3; 1. vers,
Apostolok cselekedetei 5; 29. vers,
Jelenések 21; 7. vers.