Elmúlt istentiszteleti alkalmunkon, arra a kérdésre kerestük a meggyőző válaszokat, hogy milyen feltételeknek kell teljesülni ahhoz, hogy Isten szemében elfogadható, az emberiség bűneinek egyszer és mindenkorra való megváltása lehetővé váljon. Ez a kérdés akkor merülhet fel bennünk, ha megismerjük Isten tervét, amit az ember teremtményeiért alkotott. Pál apostol rómaiakhoz írott leveléből ugyanis egyértelműen kiviláglik, hogy az Isten szerint, emberi lény erre alkalmatlan:
„Nincsen igaz ember egy sem, nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent. Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem.” (Róma 3. fej. 10-12. versek, 173. old.)
„Mert nincs különbség: mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének”. (Róma 3. fej. 23. vers, 174. old.)
Az ártatlan bűntelenség, az egyik feltétele annak, hogy egy ilyen áldozatot, valaki meghozhasson. Ezt láthattuk az ószövetségben, ahol a bűnök megváltása ártatlan állatok véres feláldozásával történhetett, évenként újra és újra minden bűn megvallásánál. Ezért az újszövetségben Isten egy tökéletes megoldást ajánl az embernek, bűnei megváltására. Ehhez tehát bűntelen emberi lény híján bűntelen isteni lény szükségeltetik. Miután pedig a bűn eltörlése az áldozat kiontott vére által történhet meg, így csak bűntelen isteni áldozat lehetett a tökéletes, és egyedüli megoldás. A hiteles megváltó ugyan is, egyben az ember üdvösségének a feltétele is.
A kérdés tehát ez:
Jézus Krisztus valóban megfelelhetett-e ezeknek a feltételeknek? Egyben, példája lehetett-e és alapja, az üdvösség reményének az ember számára? Megvalósíthatta-e egy teljesen új szövetség létrejöttét, ember és a Teremtő között?
A Szentírás nem hagy kétséget bennünk a tökéletes megoldást illetően. De nézzük az igeversek bizonyságát.
János evangéliuma élen jár a bizonyító erejű információkban:
„Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő (Jézus Krisztus) kezdetben az Istennél volt. Minden általa lett és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága.” (János 1. fej. 1-4. versek, 104. old.)
„Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” (János 1. fej. 14. vers, 105. old.)
Jézus Krisztus státuszáról, isteni kvalitásáról olvashatunk itt. Isten egyszülött Fiáról szól az igevers, aki kezdetben az Atyánál volt. Eleinte a teremtés és az élet létrehozásának képességével felruházott Fiú volt az, aki kivitelezte az isteni tervet. Majd később megtestesülve közöttünk élt, örök példát adva a bűntelen életre, a tökéletes áldozatra és a feltámadásra. Bizonyította Istentől való eredetét, az igazság leírása és a kegyelem adás képességével is.
A János evangélium 5. fejezet 22-23. és 26. versében pedig arról tájékozódhatunk, hogy az Atya teljes isteni cselekvési jogot adott egyszülött Fiának az ítélkezés jogával együtt:
„Az Atya nem is ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki őt elküldte.” (János 5. fej. 22-23. versek, 110. old.)
„Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában. Sőt arra is adott neki hatalmat, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia.” (János 5. fej. 26. vers, 110. old.)
Isten az emberek számára, Jézus Krisztus áldozatával biztosította a bűnmegváltás, és az örök élet lehetőségét, a benne való hit, a megtért élet, és a bemerítkezés feltételeinek teljesítésével.
Így beszélt erről a János evangélium 7. fejezet 37-39., majd az Apostolok cselekedetei 2. fejezet 38. verseiben:
„Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!” Ezt pedig a Lélekről mondta, akit a benne hívők fognak kapni, mert még nem adatott a Lélek, mivel Jézus még nem dicsőült meg.” (János 7. fej. 37-39. versek, 114. old.)
„Térjetek meg, és merítkezzetek be valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szent Szellem ajándékát.” (Apostolok cselekedetei 2. fej. 38. verse, 136. old.)
Jézus még földi életében, halott feltámasztásokkal (Pl.: Lázár,) majd halálával, és saját feltámadásával bizonyította az örök élet megvalósulásának lehetőségét, egyben isteni kvalitását.
Erről tesz bizonyságot a János evangélium 10. fejezet 15-18. verseiben is, amikor ezt mondja:
„ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát: én életemet adom a juhokért. Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor. Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem. Senki nem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól.” (János 10. fej. 15-18. versek, 119. old.)
Nem csoda, ha bátran kijelenthette magáról, hogy minden ember számára, „én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él; és aki él hisz én bennem, nem hal meg soha.”(János 11. fej. 25-26. versek, 120. old.)
Mint, ahogy azt is, hogy:
„én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához csak is én általam.” (János 14. fej. 6. vers, 124. old.)
Az üdvösség útja tehát kijelöltetett a számunkra Isten által, a Krisztus Jézuson keresztül. Pál apostol meghatóan szép üzenetében beszél a feltámadás fontosságáról, mint a kereszténység legalapvetőbb téziséről, az 1. Korinthusi levél 15. fejezet 16-20. verseiben:
„Mert, ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek, még bűneitekben vagytok. Sőt akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban hunytak el. Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje.” (1. Korinthus 15. fej. 16-20. versek, 200. old.)
Majd maga a Teremtőnk jelenti ki számunkra:
„Mivel a törvény az eljövendő javaknak csak árnyékát, de nem a mennyei dolgok valóságos alakját tartalmazza, ezért azokkal az áldozatokkal, amelyeket évenként rendszeresen bemutatnak, sohasem tudják tökéletessé tenni az odajárulókat.” (Zsidó 10. fej. 1. vers, 252. old.)
Jézus pedig az Atyja kérését teljesítve vállalta az értünk való áldozat szerepét:
„Íme, itt vagyok, hogy teljesítsem a te akaratodat.” Megszünteti az elsőt, hogy helyébe állítsa a másodikat: az ő akarata szentelt meg minket Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer s mindenkorra.” (Zsidó 10. fej. 9. vers, 253. old.)
„Mert egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket.” (Zsidó 10. fej. 14. vers, 253. old.)
Történelmi tény, hogy Buddha, Mohammed, Zoroaszter, Lao – Ce, és az összes vallásalapító csontjai, a sírjukban pihen. Egyedül Jézus sírja bizonyíthatóan üres!
A Szentírás egyértelműen bizonyítja azóta is számunkra, hogy az egyedüli lehetséges és tökéletes megváltó Jézus Krisztus, az Isten Fia, és nem lehet más. Az Atya ezzel is bizonyította irántunk való szeretetét.
Ezért kéri tőlünk, kereszténységünket. Az igazság megismerését, a benne és a Fiába való hitünket, felvállalt megtért életünket, és a bűneinkért való bemerítkezésünket. Csak ezt tudja elfogadni, az üdvösségünk fejében.
A felhasznált igeversek a következők voltak:
Róma 3; 10-12. és 23. versek,
János 1; 1-4.versek,
János 5; 22-27. versek,
János 7; 37-39. versek,
Ap. csel. 2; 38. vers,
János 10; 15-18. versek,
János 11; 23-27. versek,
János 14; 6. vers,
1. Korinthus 15; 12-19.versek,
Zsidó 10; 1-es, 9-es, és 14. versek.