A világ ezt a kérdést egyre inkább marginálisan, felületesen kezeli. Még irodalmi körökben is előfordul, hogy színdarabok nyelvezete, éppen a naturális viszonyok mikéntjére való figyelem felkeltés okán, bizony elmegy a trágár beszéd irányába. Csak arról feledkeznek meg ilyen esetekben a szerzők, hogy a jó szándék és cél sem menti fel, a kárt okozó eszköz használatát. Amikor ezzel találkozik ugyanis az egyszerű halandó, felhatalmazva érezheti magát ezeknek a haszontalanul elhangzó szavaknak a használatára a saját környezetében. Netán még jópofának is érzi azt. Sajnos ilyen tendenciák is megfigyelhetők a világban, szép magyar anyanyelvünk használatában. Feltehetjük a jogos kérdést:
Jól van-e ez így?
Ha ezt a kérdést keresztényi hozzáállással akarjuk megközelíteni, akkor a legszerencsésebb, ha mindjárt a Teremtőnk üzenetéhez, a Szentíráshoz fordulunk autentikus válaszokért. Annál is inkább, mert fogjuk tapasztalni, hogy ennek a világban meglehetősen lazán kezelt kérdésnek, a Teremtőnk meglepően nagy fontosságot tulajdonít. Nos, akkor elő a farbával, és nézzük meg, Istenünk véleményét a Bibliánkban Jézus Krisztus szavain keresztül:
„Viperák fajzata!” (Ne ijedjünk meg, ez nem nekünk, hanem a farizeusoknak szólt!) „Hogyan szólhatnátok jót gonosz létetekre? Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. A jó ember jó kincséből hoz elő jót, a gonosz ember gonosz kincséből hoz elő gonoszt. De mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján: mert szavaid alapján mentenek fel, és marasztalnak el téged.” (Máté 12. fej. 34-37.versek)
Nos, ez után a kijelentés után viszont már lehet kissé megszeppenni, és elgondolkozni azon, hogy kellő figyelmet fordítunk-e a szánkat elhagyó szavainkra. Egy meglepően érdekes összefüggésre is rámutat a 34. igevers, amikor azt közli velünk, hogy a „szívből eredő gondolataink” a szánkon keresztül kelnek életre és fejtik ki hatásukat. Azaz nem maradnak következmény nélkül a környezetünkre. Így potenciális veszélyt is jelenthetnek, ha például gonosz szándékúak. Ezért az ítélet napján, amit az Ige megígér nekünk, hogy lesz, a szavaink alapján leszünk megítélve, persze cselekedeteink bizonyító erejével együtt. Az ó és az újszövetségi Igék, teljes Isteni egyetértést mutatnak ebben a kérdésben. Rámutatnak arra is, hogy Isten, jellemző tulajdonsága az a tény, amit teremtényétől is elvár, hogy a „szív gondolata” és a „száj kijelentése” között nem lehet különbség, mert az kimeríti a hazugság – Isten szemében bűnös – voltát. De nézzük Isten kijelentései közül néhány ebben megerősítő Igét:
„A bölcs szívű értelmesen beszél, és ajkával is gyarapítja a tudást.” (Példabeszédek 16. fej. 23. vers)
„Az álnok szívű embernek nem lesz jó vége, és a csalárd nyelvű bajba kerül.” (Példabeszédek 17. fej. 20. vers)
„Csalárdság van a rosszat koholók szívében, de akik békés tanácsot adnak, azokéban öröm. Nem éri az igazat semmi veszedelem, de a bűnösök élete bajjal lesz tele. Utálja az Úr a hazug ajkat, de akik igazan élnek, azokat kedveli.” (Példabeszédek 12. fej. 20-22.)
Salamon próféta beszédei isteni bölcsességet hordoznak, megállapításai az ószövetség gyöngyszemei. Ugyanez mondható el, az újszövetség szerzőire is. Jézus Krisztus, farizeusokkal folytatott polémiájában így fogalmazza meg az isteni hozzáállás tényét:
„Ami azonban kijön a szájból, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és az istenkáromlások.” (Máté 15. fej. 18-19. versek)
Jakab apostol hasonlatok egész sorával hívja fel a figyelmet a szájunkat elhagyó beszéd, felelősségére, erejére, és fékezhetetlenségére. Tanácsait érdemes megfogadni, és kérni az Úr segítségét ennek a nehéz problémának a megoldásához:
„Mert sokat vétkezünk mindnyájan: de ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét.” (Jakab 3. fej. 3. vers.)
„a nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket, miközben maga is lángba borul a gyehenna tüzétől. (Jakab 3. fej. 6. vers)
„a nyelvet azonban az emberek közül senki sem tudja megszelídíteni, fékezhetetlenül gonosz az, telve halálos méreggel. Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embereket: ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok. Testvéreim, nem kellene ennek így lennie.” (Jakab 3. fej. 8-10. versek)
És akkor néhány gyakorlati jó tanács Jakabtól: Hogyan vegyük fel a harcot Isten segítségével saját „fékezhetetlennek” tűnő nyelvünkkel?
„Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát. Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani a lelketeket. Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.” (Jakab 1. fej. 19-22. versek)
„Mindenekelőtt pedig, testvéreim, ne esküdjetek se az égre, se a földre, se más egyébre. Hanem legyen a ti igenetek igen és a ti nemetek nem, hogy ítélet alá ne essetek. (Jakab 5. fej. 12. vers)
A Teremtőnk az Igéjében arra tanít mindnyájunkat, hogy a beszéd kérdését kezeljük olyan fontossággal, ahogyan azt ő elvárja tőlünk, és akkor újra teremti szellemünket, gondolataink és beszédünk összefüggő harmóniáját. Krisztus követőjeként vegyük ezt komolyan, nehogy az örök életünk szenvedjen csorbát emiatt. Szentszelleme segítségével pedig, Ő, fogja ápolni megszentelődésünk folyamatát az üdvösség reményében:
„Ezért, ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden. Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által és nekünk adta a békéltetés szolgálatát.” (2. Korinthus 5. fej. 17-18. versek)
A felhasznált igeversek a következők voltak:
Máté 12; 34-37. versek,
Példabeszédek 16; 23-24. versek,
Példabeszédek 17; 20. vers,
Példabeszédek 26; 23-28. versek,
Példabeszédek 12; 20-22. versek,
Máté 15; 8-11., 18-20. versek,
Róma 10; 8-10. versek,
Jakab 3; 2-10. versek,
Jakab 1; 19-22. versek,
Jakab 4; 11-15. versek,
Jakab 5; 12. vers,
2. Korinthus 5; 17-18. versek.