Krisztus követőjeként bizonyára te is feltetted magadnak ezt a kérdést, hogy:
Megfelelően ápolom újszövetségi keresztényként a lelkemet és a hitemet?
Ha pedig, még nem tetted fel ezt a kérdést magadnak, itt az ideje, hogy megtedd.
A bemerítkezésünk utáni, a bűneinktől való felszabadulásunk okozta eufória, csodálatos felszabadító érzés, de mint a szerelem, később megnyugszik, és fel kell, váltsa egy magasabb rendű tudatos állapot. A léleknek, csakúgy, mint a testnek, folyamatos táplálékra van szüksége, és ezt csak a hitben való növekedésünk képes megadni. A Jézus kijelölte „keskeny úton” való megmaradás feladata, keresztényi elszántságot és odaadó figyelmet igényel, ami nem mindig könnyű a mai világban.
Hamar rá kell, jöjjünk, hogy hitben való növekedésünknek nem a végpontján, hanem éppenséggel a kezdetén vagyunk. Nem ülhetünk ölbe tett kézzel, Jézusra várva. Nem árt, ha tudjuk, hogy ezt az egyébként gyönyörű utat eredményesen akarjuk bejárni az üdvösség reményében, akkor újra és újra a Teremtőnk üzenetére kell támaszkodnunk. Hiszen azért kaptuk, hogy éljünk vele.
Miért mondom ezt?
Mert, az ige szerint, van egy lény, a Sátán, aki a legrafináltabb módokon, erről az útról le akar majd téríteni. És hidd el, ezt nagyon hatékonyan és észrevétlenül teszi. Aki nem figyel rá, észre sem veszi, és már is a „széles úton” találja magát, az pedig nem az örök életbe, hanem a kárhozatba vezet, Jézus Krisztus figyelmeztetése szerint.
Fontos tehát meghallanunk, mit kér tőlünk saját érdekünkben a Teremtőnk hozzánk írott üzenetében. Pál apostol szép példáját adja nekünk ehhez a Filippiekhez írott levelében:
„Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Jézus Krisztusban adott jutalmáért.” (Filippi 3. fej. 13-14. versek, 225. old.)
Ahhoz, hogy a világ diktálta napi rutinunk romboló hatása mellett megtudjuk tartani hitünk aktuális szintjét, élnünk kell a Teremtőnk ajánlásaival. A Bibliánk több fontos és megszívlelendő támaszt is nyújt a számunkra.
Az első, amire mindenképp támaszkodhatunk az az
ISTEN IGÉJE, a SZENTÍRÁS. Csodálatos hitépítő, és lélekerősítő képességéről bárki megbizonyosodhat. Ezt mondja róla az Isten, Pál, és Lukács apostolok ihletett szavain keresztül:
” A Hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde (Szentírás) által.” (Róma 10. fej. 17. vers, 181. old.)
„Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk.” (Zsidó 4. fej. 12-13. versek, 248. old.)
„Igyekezz kipróbált emberként megállni Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent, hanem helyesen fejtegeti, az igazság Igéjét.” ( 2. Timóteus 2. fej. 15. vers, 241. old.)
„Ezek nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak, teljes készséggel fogadták az Igét, és napról – napra kutatták az Írásokat.” ( Apostolok csel. 17. fej. 11-12. versek, 155. old.)
A lélek építésének módszerét és a forrását találhatjuk meg ezekben az igékben.
A második támaszunk AZ IMA GYAKORLÁSA, mint kommunikációs eszköz és lehetőség, a mindenség Teremtőjével, való kapcsolat létrehozására.
Olyan lehetőség ez a keresztény ember számára, amiben kifejezhetjük hálánkat és szeretetünket a Teremtőnk iránt és szerető, gondoskodó áldás válaszokat kaphatunk a nekünk leghasznosabb és legléleképítőbb módon. Az imában való kapcsolattartásról a testvérünk Jézus Krisztus adja a legalapvetőbb példát, amikor az imádkozás fontosságáról beszél. A Mi Atyánk, kezdetű minta imában vázlatot is mutat nekünk erre. Az Istennel való folyamatos kapcsolattartásról tesz tanúbizonyságot földi élete egész ideje alatt. Ezt az információs csatornát használta végig, amig velünk volt, és azon is túl. Saját maga beszél róla az Igében:
„Mert én nem magamtól szóltam, hanem aki elküldött engem, maga az Atya parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak, és mit beszéljek. Én pedig tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amit tehát én mondok, úgy hirdetem, ahogyan az Atya mondta nekem.” (János 12. fej. 49-50. versek, 123. old.)
Mi más ez, ha nem egy folyamatos imakapcsolat Istennel? Jézus Krisztus így tudott egy tökéletes, bűnnélküli életet élni a bűnös világban is.
Az apostolok ugyancsak tanúbizonyságot tesznek az imádkozás fontosságáról, keresztényi életünkben betöltött szerepéről:
„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben, mindenkor hálaadással tárjátok felkéréseiteket Isten előtt, és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” ( Filippi 4. fej. 6-7. versek, 226. old.)
„Arra kérlek mindenek előtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben. Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt.” (1. Timóteus 2. fej. 1-3. versek, 236. old.)
„És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer. Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember, buzgó könyörgésének. ” (Jakab 5. fej. 15-16. versek, 261. old.)
Igyekezzünk kihasználni minél jobban az imában rejlő lehetőségeket.
A harmadik fontos lehetőségünk, hitünk erősítésében az ISTEN IRÁNTI ENGEDELMESSÉG GYAKORLÁSA.
Az engedelmesség lélek gyümölcsével, az Isten iránti szeretetünket és bölcsessége iránti tiszteletünket tudjuk kifejezni. Ugyanakkor pedig az Ő irántunk való szeretetének elfogadását is bizonyítjuk. Amikor már ez, bennünket építő igényként jelentkezik, az engedelmesség nem teher többé számunkra. János apostol első levelében, ezt így fogalmazza meg:
„Abból tudjuk meg, hogy szeretjük Isten gyermekeit, ha szeretjük Istent, és megtartjuk az Ő parancsolatait. Mert az az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk, az ő parancsolatai pedig nem nehezek. Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” ( 1.János 5. fej. 2-4. versek, 271. old.)
A Hit építésének negyedik, de közel sem utolsó fóruma és lehetősége a BIBLIÁHOZ HŰ GYÜLEKEZETI MUNKA. Olyan feladatot lát el a gyülekezetben folyó munka, ami semmivel sem pótolhatja az élő hitünk és a lelkünk táplálását.
Miért is?
Az élő gyülekezeti kapcsolatnak, az eredeti biblikus krisztusi formájában, közösségépítő, támogató, tanító és védő szerepe van. Funkcióját, a közösség spirituális ereje mellett a Szent Szellem, segítő, gondolatébresztő, lehetősége teszi nélkülözhetetlenné. Isten ezt nem véletlenül kéri tőlünk. ” Ha ketten, vagy hárman összejöttök a nevemben”- mondja Jézus az Igében, „én ott leszek veletek.” A kolosséi levélben, és a zsidókhoz írott levélben is, a gyülekezeti munka szépségéről és fontosságáról olvashatunk:
„És a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhívva az egy testben (gyülekezet). És legyetek háládatosak. A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek.” (Kolossé 3. fej. 15-16. versek, 229. old.)
Éljünk ezekkel a lehetőségekkel. Tápláljuk a lelkünket az Isten Igéjével, hogy készen álljunk az Úr eljövetelére teljes hittel.
A felhasznált igeversek a következők
Filippi 3; 13-14. versek,
Róma 10; 17. vers,
Zsidó 4; 12-13. versek,
2.Timóteus 2; 15. vers,
Ap. csel. 17; 11-12. versek,
János 12; 49-50. versek,
Filippi 4; 6-9. versek,
1.Timóteus 2; 1-4. versek,
Jakab 5; 15-16. versek,
1. János 5; 2-4. versek,
Kolossé 3; 14-17. versek,