Többször választottuk igehirdetés témájául az emberi beszéd Teremtőnk általi megítélését. Meg is állapítottuk mindig, hogy a világ máshogyan áll ehhez a kérdéshez. Sokkal megengedőbben és felelőtlenebbül, mint ahogy azt Isten a Szentírásban elvárja Krisztus követőitől. Beszéltünk már a trágár és a haszontalan beszéd káros, személyiség romboló hatásairól. A világban való terjedéséről, és annak a Teremtőnk bűnként való megítéléséről. Ez az észlelhető különbség, a világ és Isten megítélése között, egyre látványosabban jelenik meg a közbeszédben. Amire most fel szeretném hívni a figyelmet, az nem más, mint a beszéd igazságtartalma. Oda jutunk hovatovább, hogy az élő emberi beszédben a valóság tartalom szinte másodlagos dologgá vált. Elfogadottá, sőt a hazugság használata már szinte elengedhetetlenné kezd válni, az egymás közötti kommunikációban. Aki csak egy pillantást vet a politikai diskurzus napi megnyilvánulásaira, döbbenten tapasztalhatja, hogy szinte szükségszerű velejárójaként tekintenek a csúsztatásokra, a valóság torzításokra, az igazságtól való eltávolodás legkülönbözőbb formáira. Média tényezők, hazugságok állítása miatt, soha ennyi helyreigazítási pert nem veszítettek, mint manapság. Nem csodálkozhatunk azután azon sem, ha még keresztény körökben is elhangozhatnak, a valóságtól eltérő állítások. Azt hiszem, itt van az ideje feltenni a kérdést:
Jól van-e ez így kedves embertársak?
Ha ezt a kérdést keresztényi hozzáállással akarjuk megközelíteni, akkor a legszerencsésebb, ha mindjárt a Teremtőnk üzenetéhez, a Szentíráshoz fordulunk autentikus válaszokért. Annál is inkább, mert fogjuk tapasztalni, hogy ennek a világban meglehetősen lazán kezelt kérdésnek, a Teremtőnk meglepően nagy fontosságot tulajdonít. Nos, akkor elő a farbával, és nézzük meg, Istenünk véleményét a Bibliánkban Jézus Krisztus szavain keresztül:
„Viperák fajzata!” (Ne ijedjünk meg, ez nem nekünk, hanem a farizeusoknak szólt!) „Hogyan szólhatnátok jót gonosz létetekre? Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. A jó ember jó kincséből hoz elő jót, a gonosz ember gonosz kincséből hoz elő gonoszt. De mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján: mert szavaid alapján mentenek fel, és marasztalnak el téged.” (Máté 12. fej. 34-37.versek)
Nos, ez után a kijelentés után viszont már lehet kissé megszeppenni, és elgondolkozni azon, hogy kellő figyelmet fordítunk-e a szánkat elhagyó szavainkra. Egy meglepően érdekes összefüggésre is rámutat a 34. igevers, amikor azt közli velünk, hogy a „szívből eredő gondolataink” a szánkon keresztül kelnek életre és fejtik ki hatásukat. Azaz nem maradnak következmény nélkül a környezetünkre. Így potenciális veszélyt is jelenthetnek, ha például gonosz szándékúak. Ezért az ítélet napján, amit az Ige megígér nekünk, a szavaink alapján leszünk megítélve, persze cselekedeteink bizonyító erejével együtt. Az ó és az újszövetségi Igék, teljes Isteni egyetértést mutatnak ebben a kérdésben. Rámutatnak arra is, hogy Isten, jellemző tulajdonsága az a tény, amit teremtényétől is elvár, hogy a „szív gondolata” és a „száj kijelentése” között ne legyen különbség, mert az kimeríti a hazugság – Isten szemében bűnös – voltát. De nézzük Isten kijelentései közül néhány ebben megerősítő Igeverset:
„Az álnok szívű embernek nem lesz jó vége, és a csalárd nyelvű bajba kerül.” (Példabeszédek 17. fej. 20. vers)
„Csalárdság van a rosszat koholók szívében, de akik békés tanácsot adnak, azokéban öröm. Nem éri az igazat semmi veszedelem, de a bűnösök élete bajjal lesz tele. Utálja az Úr a hazug ajkat, de akik igazan élnek, azokat kedveli.” (Példabeszédek 12. fej. 20-22.)
Mint tudjuk, Salamon próféta beszédei isteni bölcsességet hordoznak. Megállapításai az ószövetség gyöngyszemei. Ugyanez mondható el, az újszövetség szerzőire is. Jézus Krisztus, farizeusokkal folytatott polémiájában így fogalmazza meg az isteni hozzáállás tényét:
„Ami azonban kijön a szájból, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és az istenkáromlások.” (Máté 15. fej. 18-19. versek)
Jakab apostol felhívja a figyelmet a szájunkat elhagyó beszéd, felelősségére, erejére, és fékezhetetlenségére. Tanácsait érdemes megfogadni.
„Mert sokat vétkezünk mindnyájan: de ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét.” (Jakab 3. fej. 3. vers.)
„a nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket, miközben maga is lángba borul a gyehenna tüzétől. (Jakab 3. fej. 6. vers)
Jakabtól praktikus tanácsokat is kapunk, a szánkat elhagyó szavaink megregulázására:
„Tanuljátok meg szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát.” (Jakab 1. fej. 19-20. versek)
„Mindenek előtt pedig, testvéreim, ne esküdjetek se az égre, se a földre, se más egyébre. Hanem legyen a ti igenetek igen, és a ti nemetek nem, hogy ítélet alá ne essetek.” (Jakab 5. fej. 12. vers)
Nagyon fontos tudnunk, hogy Jézus Krisztus rámutat és felhívja a figyelmünket a hazugság eredetére:
„Ti atyátoktól az ördögtől származtok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és hazugság atyja. Mivel pedig én az igazságot mondom, nem hisztek nekem.” (János 8. fej. 44-45. versek)
Amikor tehát mi is, a hazugságot szóljuk, bizony a sátánt szolgáljuk, bármennyire is nem gondolunk erre. A beszédünk a szív gondolatait közli. Ha pedig a szívből jön, akkor rólunk tesz bizonyságot.
A Teremtőnk az Igéjében arra tanít mindnyájunkat, hogy a beszéd kérdését kezeljük olyan fontossággal, ahogyan azt ő elvárja tőlünk, és akkor újra teremti szellemünket, gondolataink és beszédünk összefüggő harmóniáját. Krisztus követő keresztényként, vegyük ezt komolyan, nehogy az örök életünk szenvedjen csorbát emiatt. Szent Szelleme segítségével pedig, Isten, ápolni fogja megszentelődésünk folyamatát az üdvösség reményében. Fogadjuk el, Jézus Krisztus kéréseit, és parancsolatait. Rendezzük a gondolatainkat az igazság szervező ereje szerint. Gondoljuk meg előbb, kiejtett szavaink igazság tartalmát, hogy a jézusi számonkérésnél ne valljunk szégyent. Ne kerüljünk olyan méltatlan helyzetbe, amiről János a Jelenések könyvében így ír:
„De a gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosaknak, gyilkosoknak és paráznáknak, a varázslóknak, és bálványimádóknak, és minden HAZUGNAK, meglesz az osztályrésze a tűzzel és kénnel égő tóban: ez a második halál”. (Jelenések könyve 21. fej. 8. vers)
„Ezért, ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden. Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által és nekünk adta a békéltetés szolgálatát.” (2. Korinthus 5. fej. 17-18. versek)
A világi élet a mindennapok forgatagában, és szokásaiban, könnyen beszippanthat minket. Isten kihívott minket e világból. Megtért életünkben, oda kell figyelnünk a hazugságra, és fel kell lépnünk ellene azzal, hogy felhívjuk rá a figyelmet. Tartsuk magunktól távol, csakúgy, mint a hazug tetteket, amelyeket Isten, szintén bűnként kezel akkor is, ha egyetértünk vele. Ne tegyük, mert számon kéri majd az Úr! Kérjük ehhez az ő segítségét, ahogy Dávid király is megtette, amikor hibázott:
„Tiszta szívet teremts bennem Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! (51. Zsoltár 12. vers)
A felhasznált igeversek a következők voltak:
Máté 12; 34-37. versek,
Példabeszédek 17; 20. vers,
Példabeszédek 12; 20-22. versek,
Máté 15; 18-20. versek,
Jakab 3; 3. vers,
Jakab 3; 6. vers,
Jakab 1; 19-20. versek,
Jakab 5; 12. vers,
János 8; 44-45. versek,
Jelenések 21; 8. vers.
2. Korinthus 5; 17-18. versek.
51. Zsoltár 12. vers.