Vallási körökben gyakran felmerülő kérdés a bálványokkal való bármilyen kapcsolat létrejötte, és az ebből eredő bálványimádás tényének a helyes megközelítése. Az üdvösség felé vezető „keskeny út” elhagyásának ugyanis ez az egyik leginkább előforduló kiváltó oka. Ugyanis sok esetben éppen ennek a kérdésnek az Istentől eltérő megítélése okozza, a legnagyobb bajt, keresztények életében. Az ószövetségnek szinte majd minden könyvében találkozhatunk evvel a problémával és azokkal a tragikus következményekkel, amely a választott népet éppen emiatt érték a történelme során. Ezekből a történetekből csak egyetlen következtetés vonható le a számunkra és ez nem más, mint hogy a Teremtőnk, a bálványimádás emberi jelenségét, a vele szemben megvalósítható legnagyobb bűnként éli meg. Ezt pedig a legkisebb mértékben sem tudja tolerálni. De nézzünk néhány bibliai példát arra, hogy tekint erre a kérdésre a világmindenség teremtője az örökéletű, tökéletes, egy, és igaz Isten:
„Én az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más Istened rajtam kívül! Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd, és ne tiszteld azokat, mert én az Úr a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok!” (5. Mózes 5. fej. 7-9. versek)
„De ha mégis elfeledkezel Istenedről, az Úrról és más isteneket követsz, azokat tiszteled, és azok előtt borulsz le, kijelentem ma neked, hogy akkor menthetetlenül elvesztek!” (5. Mózes 8. fej. 19. vers)
„Megszégyenülnek a bálványimádók mind, akik bálványokkal dicsekszenek. Az Úr előtt borul le minden isten.”(97. Zsoltár 7. vers)
„Én vagyok az Úr, ez a nevem, nem adom dicsőségemet másnak, sem dicséretemet a bálványoknak.” (Ézsaiás 42. fej. 8. vers)
Azt hiszem ebből a néhány idézetből is rögtön kiderülhet, hogy a Teremtőnk ebben a fontos kérdésben, nem ismeri a tréfát. Súlyos következményekkel számolhatunk, ha teremtői és atyai minőségét megtagadva, azt valakire, vagy valamire próbálnánk átruházni. Ráadásul azzal tetéznénk ezt a bűnünket, hogy imádat tárgyává téve a bálványokat, hozzájuk fohászkodnánk imádattal, kegyelemért, vagy gondjaink megoldásáért. Ez ugyanis, kimeríti a bálványimádás isteni kritériumát. Ugyanis az akkor valósul meg, amikor a teremtmény megváltoztatja a Teremtőjéhez való kapcsolatának elsőrendű fontossági sorrendjét azzal, hogy közé és maga közé állít bármit, amit aztán imádatával illet. Ezzel éppen az Isten tökéletességét, örök időtlenségét, teremtőképességét, és elkötelezett, irántunk érzett szeretetét vonnánk kétségbe. Azt hiszem ennél jobban megbántani az élet, az igazság, és a teremtés Urát nem igen lehet. Ne tegyük mi se, mert az üdvösségünk múlhat rajta. Létfontosságú tehát, hogy e kérdésben tisztán lássunk. Sok mindenkit szerethetünk, tisztelhetünk, de imádkozni, felé imádattal fordulni, kegyelmet és áldás válaszokat várni, csak isteni lényektől lehet, ez kizárólagosan az ő privilégiumuk. Még keresztényeknek is sokszor problémát okoz bálvány és isteni lény között különbséget tenni, pedig a Teremtőnk a Szentírásban egyértelműen tájékoztat minket az istenség kritériumairól. Nézzük, melyek ezek az Ige szerint:
„Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt. Minden általa lett és nélküle semmi sem, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága.” (János 1. fej. 1-4. versek)
„Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” (János 1. fej. 14. vers)
„Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság.” (1. Mózes 1. fej. 3. vers)
„Sem apja, sem anyja, sem nemzetsége, sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de miután hasonló lett az Isten fiához, pap marad mindörökké.” (Zsidó 7. fej. 3. vers)
„aki nem testi parancsolat törvénye szerint lett azzá, hanem örökké való élet ereje szerint.” (Zsidó 7. fej. 16. vers)
Nos, ezek alapján tudhatjuk, hogy kit tehetünk imádat tárgyává, és kit nem. Kihez imádkozhatunk és kihez nem. Az újszövetségi keresztények életében ez ugyanilyen fontos kérdés. Ha Jézus Krisztus elvárás rendjének eleget akarunk tenni erre is különös figyelemmel kell lennünk. És ami a legfontosabb, hogy nem sértjük meg továbbiakban az Atyát, szentségében. Fontos még, hogy őszintén megbánva minél előbb kérjük, a mindenható bocsánatát, tudatlanságunkban elkövetett bűnünkért. Nem szégyen ezt megtenni, és tartózkodjunk a továbbiakban a bűn ismétléstől. Ez ilyen egyszerű. Sok bajtól és problémától szabadíthatjuk meg magunkat, és keresztényi életünket áldásokban gazdagabbá, és élhetőbbé tehetjük, ha tisztán látunk ebben a kérdésben is. Modern korunk internet és média lehetőségei, politikai, gazdasági és kulturális sokfélesége, még jobban megnehezíti a tisztánlátást a bálványok felismerésében. A pénz szerelme, a hatalom akarása, a munka, az testi élet, a szexualitás túlburjánzása, stb.,l mind-mind egy újabb bálvány megszületését inspirálhatja. De, ha bibliai ismereteink alapján, helyesen értékeljük, és betartjuk az Istennel való kapcsolatunkban az elsőrendű fontossági sorrendet, nem tévedhetünk el az üdvösség felé vezető úton. Fogadjuk meg Jézus Krisztus apostolainak tanácsait:
„Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek az ördög, mint ordító oroszlán jár szerte, keresve kit nyeljen el.” (1.Péter 5. fej. 8. vers)
„Gyermekeim, őrizkedjetek a bálványoktól!” (1.János 5. fej. 21. vers)
A felhasznált igeversek a következők voltak:
5. Mózes 5; 7-9. versek,
5. Mózes 8; 19. vers,
97. Zsoltár 7. vers,
Ézsaiás 42; 8. vers,
Ézsaiás 46; 9-10. versek,
1. Mózes 1; 3. vers,
Zsidó 7; 3. vers,
Zsidó 7; 16. vers,
János 1; 1-4. versek,
János 1; 14. vers,
1. Péter 5; 8. vers,
1. János 5; 21. vers.